Helloka.Nem nagyon van kedvem bemutatkozgatni úgy is csak magam miatt irogatok majd ide, hogy amikor a számítógép előtt ücsörgök, legalább az az idő is hasznosan telljen.
Nos a jelenlegi legnagyobb problémám az az, hogy nem vagyok képes eldönteni, hogy mit is kezdjek magammal a nyáron.Most még bő 4 hónap van a szorgalmi időből a suliban, amibe beletartozik majd egy (május 13.) földrajz érettségi is, de utánna megint szabad leszek, mint a madár egyészen pontosan két és fél hónap erejéig és szeretném értelmesen eltölteni az időmet.Tudni kell rólam, hogy szeretek tervezgetni, vannak céljaim, álmaim és vágyaim, csak általában a legnagyobb problémát a megvalósításuk jelenti. A megvalósítás több időt vesz igénybe, mint kéne.Nem is kicsivel többet...hát igen.Ez is én vagyok.Most éppen életem egyik leghülyébb szakaszát élem, legalábbis én úgy érzem, mert ugye fiatal vagyok "Most élsz.Most örülj, hogy szép a nyár" bla,bla,bla stb.De ezzel az a baj, hogy nehezen megy ez ilyen vidáman.Tudom, hogy végül mindenkinek sikerül,de soxor érzem úgy, hogy én vagyok az az egy, akinek nem.Nem vagyok egy lúzer típusú ember,de hogy nagyon bizonytalan vagyok az is százszázalék, persze kívülről meg megint más vagyok.Mindenki erősnek és céltudatosnak,ambiciózusnak ismer, de sajnos, az igazi barátaim tisztába vannak vele,hogy ez nem teljesen így van.Pedig én nagyon igyekszem.Tényleg.Szóval, most itt állok a nagy kérdés előtt: a nyaram teljen megint full szórakozással, mint általában és tele programokkal, vagy fogjam magamat keressek külföldön egy állást.
Hmmm...nehéz kérdés... mostanában nagyon rosszul áll a szénám sajnos, az iskoálban elég rosszul teljesítek és a legjobb barátnőm, akit 4 éve ismerek, pontosan azóta amióta középiskolás vagyok, összejött az egyik osztálytársammal és most sülve-főve együtt vannak és töretlen a szerelme már több mint 10 hónapja, ami persze hogy szúrja a szememet.Egy: nekem nincs barátom. Kettő: elég bunkó azóta, nem is foglalkozik velem és nincs kivel beszélgetnem úgy igazán, habár elég sok ismerősöm van és van még vagy 3jó barátnőm, de az nem ugyan az, mert vele eddigi életem összes középiskolás napját vele töltöttem.Jártunk szórakozni, bulizni, pasizni,moziba kocsmába, társaságot építüttünk magunk köré.ÉS most mivan? Hát pasija... mi lenne..mondhatom nagyon boldog vagyok emiatt.Pff.Ezeknek a tetejébe pedig NAGYON megváltozott és gonosz velem, amit elég nehezen viselek,de (van egy sanda gyanúm és ezért úgy gondolom hogy lehet hogy megérdemlem én ezt a gonoszkodást egy kicsit) én is ilyen voltam az emberekkel, amilyen most ő velem, viszont, amióta ismerem őt megváltoztam és ilyen szempontból egészen más ember lettem:) Hát mit mondjak...kicsit olyan ez mintha a barátnőmbe lennék szerelmes,de senki ne értsen félre, nem vagyok leszbi vagy ilyesmi bár az manapság elég trendi, de 100%-ig pasipárti vagyok méghozzá az IGAZI pasik néptelen táborából válogatnék, ha lenne rá esélyem.Bár nem vagyok randa, sőt még viziló sem,de bőven van problémám szerelmi élet terén, de erről talán egy másik alkalommal.Vagyis hát tulajdonképpen összefügg ez is a nyárral...nem tudom hogy mit csináljak.Nem szeretném itt hagyni a barátaimat meg ilyenek, de nem vagyok annyira önnálló, hogy egyedül nekivágjak a nagyvilágnak.Vagyis lennék én, ha lenne velem valaki, AKI TÁMOGAT.De nem nagyon van.Igaz a szüleim TÜNDÉREK náluk nincs jobb de még sem ilyes fajta támogatásról beszélek.Egy ember van akit NAGYON SZERETEK és nagyon fontossá vált számomra: ő az angol tanárom.Aki egy hihetetlen törekvő és okos és intelligens ember.Ő mára már példaképpé emelkedett számomra.Persze NEM az a célom hogy teljesn olyan legyek mit ő, de hasonlítani szeretnék rá egy kicsit.Főleg az angoltudás terén:P.Hogy miért nem a szüleim a példaképek?Mert ők más okoból azok (ők is azok) de nekik tulajdon képpen nem volt más választásuk.Vagy csórók maradtak volna, olyanok akiknek kernyérre sincs pénzük, vagy elérhették azt a szintet ahogy most élnek: pénzt kuporgatva, de nem nélkülöznek, mindenünk meg van amire egy embernek szüksége van kb. és BOLDOGOK.Nahát, ők EZÉRT példaképek nekem.
Nos, annyi dolog van amiről tudnék még beszélni mert rengeteg gondolatom van, amit megosztanék MAGAMMAL e blog kapcsán,de ha ez a pillanata most következne el akkor soha nem állnék fel a karosszékből és itt találnának megfagyva a lakás leghidegebb pontján az étkező ablaka mellett:D
Szóval most megyek nyugovóra térek tanulok egy kis angolt talán és holnap vagy holnap után folytatom amit elkeztem...hogy bebizonyítsam hogy képes vagyok befejzeni valamit.
