This is LIFE.

Naaaa, hát had jöjjön megint az egyszer egy. Majd pontosan egy évvel ezelőtt írtam ebbe a blogba. Igazából eldöntöttem, hogy nem is fogok ezen stresszelni: ez a blog arról fog szólni hogy mi történt velem abban az évben. 
Ezúttal, nagyon egyszerű lesz ezeket leírnom, mert bizony az álmom valóra vált: Új-Zélandon kötöttem ki a kemény és szomorú 2014 januárja után. Szomorú mert egy éve volt a srác aki elhagyott, szomorú mert megbuktam az egyik legfontosabb tantárgyamból, szomorú mert meghíztam és szomorú mert tudtam, hogy fél évre itt hagyom azt az országot ahol felnőttem.
De az idő telt- múlt és eljött a február 22-e amikor a KLM felszállt velem reggel 6.30kor és Amsterdamban átszálltam a China airlines-ra ami bizony körberepített a viágon, egészen ki a kontinensről Új-Zélandig. 2,5 napot repültem mire odaértem....és hogy ott mi történt.. azt blogban örökítettem meg, amit még be kell hogy fejezzek. Nem hagyhatom befejezetlenül. Nem is fogom. Mielőtt véget ér ez az év, előtte pontot teszek ÚJ-Zéland végére és elkezdem az itthoni életemet újra, illetve folytatom azaz egy új itthon életet kezdek.
3 hónapja és egy hete vagyok itthon, aminek a távlatából visszatekintve szinte úgy tűnik, mintha egy nagyon nagyon nagyon hosszút aludtam volna és mire kinyitottam a szememet már itthon is voltam.Fura az élet. Iszonyat fura. Megint itt a karácsony , véget ér a 2014-es év ami rengeteg újdonságot hozott a számomra.
Új élethelyzeteket, új ismerősöket, új érzéseket. Sajnos azonban vannak olyan dolgok amik nem változtak: 
még mindig egyedül vagyok és ez nagyon úgy tűnik, hogy ebben az évben már tuti, hogy nem változik meg. Amióta hazajöttem a 3 hónap alatt volt 8 béna társkeresős próbálkozásom, amiből 0 ember maradt meg számomra. Napról napra csak rosszabb ez az egész, azon filózom, hogy törlöm az "új társkeresőt" a TINDERT amit 3 hónapja hazajövetelem után egy héttel töltettek le velem a szaktársaim, hogy majd ők szereznek nekem pasit. Hát valami sikerült ...de köhöm nem sok sikerrel illetve értelme nem túl sok volt, mert csak kezdtem elveszteni a hitemet a férfi népségben. Sőt! azt hiszem, már sosem hiszem, el hogy rám is vár valahol valaki. A legdurvább és legjobb élményem az Brüsszelben volt, ott is tindereztem, persze poénból, de összeakadtam egy olyan sráccal aki nagyon nagyon de nagyon bejött nekem és hát beszélgettünk is miiinden nap egy hónapon keresztül. Aztán történt valami. Egy snitt. És nem volt tovább. Nem írt többet. No more darling, no more hugs & kisses. ...végülis valahol meg is mertem, de ő nagyon kellett volna nekem. Legalább egy éjszaka erejéig. Az sem számított volna, de ő volt hosszú idő után az a srác aki nagoyn vonzott még így neten keresztül is. 

Nos és hát itt vagyunk ma, hajnali 1:56 Kedd, december 2014. Az életem megváltozott, de még sem.
Nem mondhatnám, hogy állóvíz van, a karrierem épül...de az életem.. az ugyan olyan. Nem látom, hol a kiút ebből.

Úgy tűnik ez az egyszer egyes blog :D majd hatvan év múlva csak elolvassa valaki..lehet akkor sztár leszek, mint általában mindenki aki már régen meghalt és életében egy senki volt, miután egy jó 100-200 év eltelt már korszakalkotó nagy ember és alkotóvá válik...life is life... :D
Mindjárt vég ennek az évnek is...s most jöhet az összegzés...igazából a rossz memóriámnak köszönhetően nem sokat tudok felidézni az év elejéből, de azt hiszem nem is nagyon akarok bizonyos dolgokat..viszont voltak nagyon jó dolgok is ebben az évben amik megtörténtek velem és örül neki:) Nem kicsit. NAgyon!
Év elején Eniddel sokat buliztunk, jól sikerült bezárni a suli félévet és jó hamar emlékszem: június 13án egy szuszra befejeztem és onnantól ment az utazás és a lógás és az ÉLET :)) 
Szuper nyaram volt...voltam VOLTON voltam Encinél komáromban, voltunk Luxemburgban, voltam Balatonakalin, voltam Zalahalápon, voltam a Maminál voltam Debrecenben, voltam Szombathelyen, CSÚCS volt ez a nyár, életem eddigi legjobb nyara :) talán legjobb Volt fesztiválja...és még sorolhatnám..
Elrepült ez az év mint egy pillanat és megint itt vagyok a végén, a legvégén és el sem hiszem, hogy jövőre 23 éves leszek :D és azon kívül hogy "márnemvagyokszűzésvanjogsim" semmi különös nincsen az életemben ami eddig történt.DE NAGYON szeretném és még mindig csak a válaszra várva ücsörgök és imátkozom és ezt kérem a jézuskától hogy LÉGYSZI...hagy mehessek ki amerikába. Egy pici önnállóságra. egy kis magányra vágyom amikor nem baszogat senki, nem kell megfelelni élhetek a karieremnek. Mennék a fenébe. Szeretnék magammal foglalkozni, új embereket megismerni és megtapasztalni hogy milyen amikor VALÓBAN EGYEDÜL VAGYOK. amikor nincsen család és barátok és senki nincsen csak én vagyok és magamnak kell megoldani a dolgaimat és ki akarom próbálni, hogy mennyire vagyok képes magamtól mennyire viszem egyedül. Nagyon szeretném tudni, hogy milyen...amióta az eszemet tudom erről álmodozok, de talán a lustaság a kényelem és nem merem bevallani de a bizonytalanság fogott vissza. De KI AKAROK TÖRNI és szeretném elkezdeni a SAJÁT életemet. Amiben a magam ura vagyok és nem vagyok ráutalva senkire. Talán, ha ez sikerülne, akkor tudnék vezetni is. Egy éve van jogosítványom, de nem tudok vezetni mert egyszerűen valami BELSŐ dolog korlátoz és nem engedi hogy elhiggyem hogy képes vagyok egyedül is elvezeti egy kocsit. Kicsit szégyellem is ezt, de szeretném hogy ne így legyen. Úgy érzem ha az sikerülne akkor lennék ténylegesen önálló. Érdekes érzés.
A másik nagyon fontos és nagyon hiányzó dolog az életemből az a párkapcsolat. Nincs senkim, érzelmileg üres vagyok és képtelen elhinni, hogy én is jó vagyok. Rondának és kövérnek látom magamat. Az is vagyok. Most meghíztam. Rá sem merek állni a mérlegre mert tudom hogy elhűlnék ha megtudnám hogy majdnem 80 kg vagyok ha nem több...szégyen és gyalázat és küzdök ezzel is, de egyszerűen nem tudom elengedni ezt a dolgot.. nem tudok megújúlni...most nincs erőm... amúgy milyen érdekes..tavaly ilyenkor HIHETETLEN BOLDOG VOLTAM mert belépett október végén az életembe valaki akire úgy néztem, mint soha senkire életemben. Azt hittem hogy végre megkapom azt amiről  12 éves korom óta álmodoztam... dec.27ig minden rendben is volt...és aztán jött a fekete leves. január 3a után rájöttem hogy azt a fiút soha többet nem fogom látni mert NEM érdeklem, ő elhagyott szó nélkül, akár egy szia nélkül és nem akar engem. Ott indultam el a lejtőn megint. 2 hónap sajnáltatás januártól februárig, heti 2-3 sírógörcs, aztán márciusban kilátogattam a barátnőmhöz és ott végleg feladtam a testmozgást. Azóta nem voltam sem konditeremben sem futni, max elvétve, egyszer kétszer, de nem volt jellemző és azóta is csak tervezem hogy visszamegyek az eddzőterembe és ÚJRA KEZDEM. Újra kezdem azt amit baromi nehéz. 
Most így cikáznak a gondolataim de ilyenkor jut eszembe mindig az hogy én NEM AKAROK OLYAN LENNI mint a nagynéném aki savanyú és egyedülálló. Bár sokszor megjelent a szemem előtt hogy szeretnék BOLDOG, karrierista , SZINGLI lenni.. csakhogy, ahogy az életem halad rá kell jönnöm hogy ilyen NEM létezik.. :D és nem én fogok megalakítani az első nőt, aki igen az :D mert eleve a karrierista és a szingli üti a BOLDOG szót :D

Szóval eljött az az időszak, amikor  már ott tartok, hogy legalább szexet kapjak :D mert az sincsen. A szerelem az szinte luxus ugyanis a mai világban, én meg nem voltam soha az a gazdag lány, tehát elfogadom, hogy nincs megpróbálom átvészelni, de szex nélkül.. hát elég szar élni...Feszül vagyok stresszes és rosszkedvű...nem igazán érzem jól magamat a bőrömben és még a bőröm színe is fakó :D...mindegy...körülttem mindenkinek van párja vagy legalább szexpartnere.. és pontosan jól tudom hogy ÉN vagyok az ÖRÖK szinglinek elkönyvelt ember a kis világomban/társaságomban, baráti körömben, akit olykor egy két bunkó kívülálló lelezbizik, mert "akinek nincs sose pasija, azzal bizony bajok vannak.." aham...KÖCSÖG!..no mindegy..most mit tegyek.. hát ilyen az életem. Mindenem meg van de még sem. Szomorú vagyok mert úgy érzem, hogy észre sem vesznek az utcán, a villamoson, vagy a társaságban, mint NŐ...pedig szerintem én egy nagybetűs nő vagyok, de lehet hogy ezt csak én gondolom így. Lehet hogy csak én hiszem azt hogy egyedi vagyok és amúgy még sem. Bár az vagyok akit hiszem hogy vagyok szóval nem kéne talán ilyen negatívnak lenni, de még is baromi nehéz tartani magamat és elhinni, hogy jól csinálom amit csinálok. Talán bele kéne ugranom a tanulásba és azzal foglalkozni. Bár most inkább legszívesebben a munkába ugranék bele, bár tudom hogy kemény meg minden, de még is...hát ...MEGLÁTJUK...BOLDOG KARÁCSONYT ÉS BOLDOG 2014ET!

Nem sűrűn szoktam ezen blogon sztorizgatni szerény életem történéseiről, de valahogy még is megtartottam a blogomat és nem töröltem.Néha sikerül feltévednem, ide és ez nagyon nagy szó, mert ha ez megtörténik általában az életem fordulóponthoz érkezik, mivel azért jövök hogy leírjam, hogy mi történt, mert érdemesnek találom a történéseket megosztani majd a 0-40-50 éves önmagammal. Bár ki tudja..lehet hogy soha nem olvasom majd vissza ezeket a postokat, de soha ne mondd hogy soha. Hát én nem is mondom...

Körülbelül 2012 október közepén megismerkedtem egy fiúval a neten keresztül. Először nem tetszett a srác képről, de az nap este, pont nem írt rám semmi használható fajta lovag, csak ő. Felpattant az általa indított beszélgetős chat ablak, de nem voltam túl lelkes, hogy válaszoljak. Egy vagy két órán keresztül nem írtam neki semmit, majd mikor rájöttem, hogy ma este bizony nem akad más, ezért visszaírtam neki és elkezdtünk beszélgetni.
A beszélgetések egyre sűrűsödtek és szinte MINDEN EGYES NAP beszéltünk. Ő már 2-3 héttel a "megismerkedésünk" után pedzegette, hogy találkozzunk, de én túl korainak tartottam és jó szokásomhoz híven, nem akartam őt közel engedni magamhoz, se teloszám, se fészbukprofil, semmi.. egyedül may a google- chat volt amit beszéltünk vagy emaileztünk. Tehát amikor felhozta, hogy találkozzunk beközlötem egy nemet.
Hogy hogy nem, hol volt hol nem volt, én és a barátnőm moziba készültünk egy plázába és én előbb odaérkeztem mint ő. Amikor is jött a telefon, hogy olyan rosszul van hogy nem tud eljönni otthonról, ne haragudjak. Hát baromira nem örültem, neki de legalább gondoltam akkor körülnézek a pláza boltjaiban. Sétálgattam fel alá a helyen, amikor is az egyik boltban megláttam a fent említett srácot, mint eladó. 90%ra biztos voltam benne, hogy ő az mert láttam róla elég sok képe, plusz mesélte, hogy egy ruhaboltban dolgozik a fősuli mellett eladóként. (mellesleg kiderült, hogy egy főiskolára járunk.) Nagy volt a dillemma, kezdődött a fejben a foci, hogy mi legyen...gól vagy ön gól, bedobás vagy kiállítás... Végül gól lett. Visszamentem hozzá a boltba, bementem és bemutatkoztam. Felismert és megbeszéltük, hogy megvárom amíg végez, majd beülünk valahova. 
Így is lett, első alkalommal több mint 10 órán át beszélgettünk személyesen, este 6 tól egészen hajnali 3-4ig.
Majd- ahogy ez általában lenni szokott- alakultak a dolgok- elvitt randizni többször, fizetett mindegy egyes alkalommal, izzott a levegő közöttünk. Első csók -csak úgy mint a mesében- 1 hónappal a találkozásunk után történt meg, addig csak simi-simi volt meg puszi.Egy romkocsmában ültünk egymás mellett és simogatott meg beszélgettünk, egyre közelebb jött, jöttek a puszik a nyakra arcra majd csók lett belőle, ami iszonyat jó volt, mert mint a végén kiderült, mind a kettőn tartott attól, hogy a másikunk hogy tud csókolni, de végül hmmm háát ízlettünk egymásnak.:)
Mivel velem különböző okokból még soha nem történt ehhez túlságosan hasonló, számomra "varázslatos" dolog (amint- és ahogy történt kontextusban értem persze) elég hamar elvesztettem a fonalat, és bár annak ellenére, hogy az elején én visszakoztam attól, hogy valami komolyabb dolog legyen és Ő próbált megnyitni engem, de nem igazán akartam.. a végére én jobban beleestem a dologba meg a csapdába mint Ő. Nyilván ahogy a fentebb említettekből is kiderül, én elkezdtem beleszeretni ebbe a gyerekbe. S igen sok jelentőséget tulajdonítottam ennek a dolognak, hiszen azt gondoltam, hogy először életembe én is szerelmes leszek/lehetek. Karácsonyig, minden szép és jó volt, hihetetlenül boldog és inspirált voltam, nem tudtam titkolni mert olyan volt, mintha a pólusaim is azt sugároznák, hogy minden kerek az életemben. (Őszintén...először éreztem, azt hogy tényleg minden kerek.) Majd szilveszterre elutazott és azt mondta majd januárban akkor találkozunk. Nem sírtam pityogtam és főleg nem hisztiztem, hogy jajj de miért nem, mert -amit egyébként ő is jól tudott- nem vagyok egy féltékeny, idegesítő, emberekre rátelepedő ember, toleráns vagyok és megértő, ami ebben a világban hihetetlen nagy ritkaság, mivel más már minden áron zaklatta volna, kereste volna, követte volna hogy miért nem találkoznak, de ÉN nem. Elfogadtam és vártam az Új ÉVET, hogy majd látom és akkor beszélünk...Az utolsó levél 2013 január 3án jött, amiben leírta, hogy én meg vagyok rá sértődve, hogy én miért csinálom ezt és hogy ő nem tartozik nekem elszámolással és különben is mit képzelek. Bocsánatot kértem, de erre már nem válaszolt.
A srác fogta magát és kisétált az életemből az érzelmeim csírácskáival együtt, elment és nem nézett vissza. Letiltott, nem keresett. Eltűnt az életemből, úgy tett mintha ott sem lett volna...
Azóta eltelt egy hónap híján fél év és semmit nem tudtam róla, csak egyetlen egy fészbuk postot sikerült találnom, amiből arra következtettem, hogy összejött a volt barátnőjével. Semmi hírt semmi nem jött felőle.
Az első hét nagyon rossz volt, s bár nem akartam, de minden egyes nap vártam azt az emailt vagy hívást vagy bármit, de nem jött.. és sírtam. Sírtam mert ideges voltam és sírtam mert fájt.
A minap a főiskolán egyik órám után, kinyargaltam az előadóból és nagyon elvoltam foglalva önmagammal, amikor viszont felnéztem, megláttam a gyereket a folyosó végén és rögtön elkedvtelenedtem, remegés hasfájás idegbaj minden. Nem is tudtam magamhoz térni egy két órán keresztül.. Csak bámultam magam elé és gondolkoztam.
Aztán eljött a tegnap előtt, amikor találkoztam a barátnőmmel akivel valahogy szóba került a srác, majd este a másik barátnőmmel is beszéltem róla. Majd eljött a tegnap is és megint ugyan olyan nap volt és én odamerészkedtem a terem elé, hogy megnézzem, hogy ott van e. Nem volt. Gondoltam , nem játszunk a tűzzel annyira nem vagoyk erre felkészülve. Menjünk. Ahogy mentünk lefele a lépcső már tudtam, hogy itt valami nem stimmel valami itt van a levegőbe. Senki nem voolt viszont már ott úgyhogy gondoltam menjünk is. Aha. Ahogy kiléptem az iskola kapuján szembejött velem Ő. Meg akart állni, hajlott egy puszi felé is, de inkább kikerültem és ezért elment mellettem. (Így utólag annnnnnnnnnyira remélem, hogy legalább egy picit bántotta a lelkiismerete és volt egy két álmatlan éjszakája emiatt). Amint bement, konkrétan bőgni kezdtem annyi ideg felgyűlt bennem, de nem sűrűn volt idő arra, hogy vesztegessük (az időt), mert ma reggel vizsgánk volt és arra kellett készülni, nem lehetett sajnáltatni magamat egész éjszakán át.De-mivel én őszinte ember vagyok és általában, nem félek megtenni dolgokat, mert vagyok már annyira felnőtt és erős, hogy le tudom szarni az egyéb emberek és a körülöttem lévő világ megvető véleményeit-be kellett valljam magamnak, hogy igenis AKAROM tudni a választ a "Miért?" kérdésre, mert megérdemlem. Ezért a barátnőmmel visszafordultunk és visszamentünk az iskolába. S hogy a sors milyen kiszámíthatatlan és fondorlatos.. Az. Ezt megint jól elintézte, mert ha 2 perccel csak kettővel érkezünk később, már nem lett volna ott. De ott volt és odajött hozzám, mert kértem. És elkezdtünk beszélgetni.
Megkaptam a választ. Vagy mégse...Azt mondta, hogy semmi nem miattam volt, ne gondoljam azt, ez egyszerűen, azért volt, mert nem akart kapcsolatot. Bocsánatot kér, ez egy aljas húzás volt, nem így kellett volna megoldania a helyzetet nem ilyen módon kellett volna döntést hoznia, ilyen gyorsan és mások számára fájdalmasan. Elmondta, hogy bocsánatot kér, megbánta, lehet hogy meg kellett volna mondani szemtől szemben, de az az igazság, hogy gyáva volt, nem volt bátorsága megmondani nekem mert nyilván ő is gondolkozott rajtam érzett irántam, akart volna velem beszélgetni, de nem tudott és azóta eszébe jutottam pl pont a múltkor, amikor összefutottunk. És itt jött egy kisebb szívroham rám, mert én azt hittem, hogy nem látott, de mint kiderült, pontosan jól látott bár méterekkel odébb voltam. Jó pár méterrel...Azt mondta, hogy gondolt rá, hogy ír nekem egy emailt, hogy bocsánatot kérjen, gondolkozott rajta és most, hogy összefutottunk, biztos is hogy írt volna.Azt mondta, hogy nagyon egymásra találtunk, nagyon egy húron pendültünk, de ezt nem tudja megmagyarázni miért, nem akartak kapcsolatot, nem akart kötődni valakihez megint, mert 16 éves kora óta ezt csinálja....
Sokat beszélgettünk, kb fél órát vagy többet is... nem is tudom..szégyen vagy nem vele  mindig gyorsan repült az idő.Azt mondta, hogy ha akarok erről beszélni (de miről? nincs miről beszélni) akkor megadja a számát, gondoljam át amiket mondott és írjak neki ha úgy érzem, hogy van még valami amit akarok tudni vagy ilyesmi. Én fogtam magamat és megkérdeztem tőle, hogy ő komolyan úgy gondolja e hogy van még miről beszélgetnünk. Erre azt mondta, hogy nem erről van szó, hanem arról, hogy ő szeretne adni nekem egy lehetőséget, hogy ha van még kérdésem vagy bármi akkor meg tudjuk beszélni.Hát.. nem is tudom mit gondolt, vagy mit akart ezzel. Összegezve, én nem tudom mit higgyek , ez hogy működött ez miért így történt én még mindig nem értem, hogy ezt hogy csinálhatta meg velem, mert-ahogy ezt neki is elmondtam- én ezt nem érdemeltem meg. Nem tudom mire vélni, hogy ilyet mondd, hogy megadja a számát, hívjam fel. Az egész beszélgetés alatt, be kell valljam úgy éreztem, mint régen. Nagyon örültem, hogy láttam és vagy így vagy úgy de választ kaptam végül is, legalább annyi. Amikor véget ért a dolog és elment, akkor  a barátnőmmel leültünk egy parkba és kitört belőlem a sírás. Hangosan zokogtam, ahogy még eddig pasiért soha, egyébként meg már nagyon régen sírtam így. Kijött minden feszültség. Próbált nyugtatni és átbeszéltük a dolgokat, majd arra jutottunk , illetve jutottam, hogy muszáj lesz neki írni, mert a lelkem mélyén úgy is azt akarom. Közben gyorsan körbetelefonáltam a legjobb barátnőimet, akik kapkodták a levegőt miközben hallgatták a sztori sűrített változatát és azt mondták, hogy el kell döntenem, hogy mit akarok... vele vagy nélküle vagy hogy..... hát ennyi volt a nagy történet, gondoltam, majd egy  hónap múlva ha még mindig akarom akkor írok neki egy smst vagy felhívom, hogy átbeszéljük még egyszer és a felgyűlt kérdéseket feltegyem neki.
De -és most figyelj mert itt jön a fordulópont- az élet és a sors furcsa fintora természetesen nem hagyta a történetet annyiban. Este az 5kertbe mentünk bulizni egy napra az eseményekre és végre örültem hogy bulik, háváj dizsi pia meg minden kifújhatom magamat táncollhatok, leszarhatom a történteket. Eszembe sem jutott hogy belépek a helyre és.........OTT TALÁLOM ŐT a haverjaival. Kb ahogy beléptünk, majdnem szembe találkoztunk egymással szóval nem volt menekvés. Vicces az élet, hiszen az nap este hatalmas vihar volt, akkora hogy nem tudtunk elindulni a buliba mert konkrétan szarrááztunk volna. Így amikor sikerült- már akkor is nagyon késő volt, konkrétan hajnali fél2. Ki hitte volna ezt az egészet! Szóval persze rögtön kiborultam, le is ültem egy fiútársaság mellé akik meghívtak pálinkázni. Ő egész este 5 méteres körzetben állt valahol és nézte hogy mit csinálok. Szuper. Amikor az 5kert bezárt, reggel5 kor elindultunk haza a barátnőmmel gyalogosan.Persze ugyan arra az irányba mint amerre nekik is jönniük kellet szóval ők a hátunk mögött  caplattak. Ok. Majd amikor már elhagytuk őket, nézem a telefonomat amikor rábukkantam egy igen érdekes fészbuk üzenetere: "csak nem a te édes fenekedet látom itt ringani?" pffffffffffffffffffffffffff nem hittem el, hogy bár ismerősök sem vagyunk fészbukon, de megkeresett és írt.
Nem tudtam mikor szóval gondolta megvárom amig hazaértünk és megnézem az időpontot. Ahogy beléptünk a lakásajtón rávetődtem a számítógépre és megint egy 3.sokk aznap: még egy üzi TŐLE."Jó, nem tudtam magyarázatot adni neked.Sajnálom, De hiányzol. Legalább beszéljünk." OKÉ ehhez aludnom kellett h feldolgozzam. ..

Egy napra rá visszaírtam neki, hogy rendben ha akar beszélni találkozhatunk. Egy nappal később olvasta el, de nem írt vissza azóta se. 

Nem szeretném tovább fokozni, csűrni vagy csavarni ezt a történetet a lényeg az hogy a szívem húzott még hozzá, de talán a sors elintézse hogy nehogy visszadobja magamat a karjaib, mert ha mézes-mázasabb lett volna meg tettem volna. De ezek után biztos hogy van elég erőm ahhoz hogy nemet mondjak neki bármikor bármire és eltakarítsam az életembőől mert nincs kedvem egy olyan emberhez aki nem tudja hogy mit akar és még meg is bánt egy olyan embert mint én aki ezt kurvára nem érdemelte ki. 
Tanulság az egészből, hogy a furcsán-érdekes emberekkel nagyon vigyázni kell, mert bár sok bennük a kihívás izgalmasak de lehet hogy ez hosszútávon nem túl kifizetődő.

Ennek a történetnek a végére ezennel pontot teszek és bizakodva nézek inkább a jövőben. Élesítem a posztot és megpróbálom rendbe hozni az életemet.

 Megint nem tudom máshogy kezdeni a blogomat amibe kb 3-4 havonta írok egy-egy bejegyzést, csak úgy hogy...

..hát igen.Megint eltelt egy év, s ráadásul úgy, hogy észre sem vettem.
Mindenek előtt írnék, egy rövidebb összefoglalót a 2011es évemről, ami olyan mintha át sem éltem volna...annyira gyorsan telnek-múlnak a napok ahogy így a 21 felé közeledek.

Tehát: 

-túléltem az utolsó félévet a suliban

-megszereztem áprilisban a felsőfokú nyelvvizsgát

-leérettségiztünk

-ünnepeltünk...és elkezdődött a nyár

-próbáltam angolt tanulni,meg VOLToztunk Gergőékkel

és elsősorban elhatároztam, hogy úgy élem végre az életemet ahogy ÉN akarom...

-aztán jött a Gólyatábor és a Gólyatalik és hát NAGYON JÓ VOLT.Szeretem két igazán jó barátnőt is akikkel ÁTITTUK szó szerint az első két és fél hónapot és végre 120 fokon éghettem :)...aztán..történt valami...hogy mi az nem tudom...talán eljött a tél.. és egyszer csak azt vettem észre (és azt is mondták nekem) hogy már nem vagyunk barátok és hogy már nincs szükségük rám és hogy már nem kellek összetörtem...aztán eljött a december és mikor másfél hónapnyi önkínzás több órás beszélgetések (az IGAZ barátaimmal) után rájöttem hogy ezek a lányok nem érnek annyit hogy szomorkodjak miattuk mert egyszerűen nem érdemlik meg, így hát önmagam és azok érdekében akiknek kicsit is fontos vagyok úgy döntöttem hogy túllépek ezen a sajnálatos eseményen és konkrétan LESZAROM. S jó hír az új évre: úgy tűnik hogy végleg sikerült:). Bár néha még eszembe jutnak azok a felhőtlen és boldog pillanatok amikor ittunk mint a vizilovak és koccintgattunk az általam kitalált "Boldog BGf-et" címszóval.

Sajnos ez van.Ilyen az élet és ILYEN KEGYETLENEK az emberek is.De sokat tanultam az esetből tehát...azt hiszem, most már készen állok erre is ha jön még két ilyen hülye bunkó picsa(akik egyébként nem azok, de így könnyebb elviselni a tényt , hogy hogy lehettem ilyen hülye hogy nem vettem észre a jeleket előbb és nem láttam meg hogy mi történik vagy mi készül és én hülye feltétel nélkül elkezdtem őket szeretni stb és ők erre kb a hátamba vágták a kést) akkor már tudni fogom hogy nem szabad ilyen felelőtlennek lenni. Jó, tudom hogy azt mondtam hogy elfelejtettem, de ez olyan dolog amit soha nem fogok elfelejteni.LEgutóbb ilyen dolog velem kb 1999-2000 környékén történt, amikor is barátnőm Barbika, még kisiskolásként átbaszott hogy ne legyen finom ,mert nem is tudok az lenni és ugyan így átvert.De vele happy endes lett a story mert- mint látszik is- most is barátnők vagyunk lassan 13-14 éve:) és TUDOM hogy Ő megmarad.Ahogy Fanni is.
Ők az két ember az életemben, akiket NAGYon szeretek és bármi történik én megfogok nekik bocsátani és fogok nekik segíteni, hogy boldoguljanak és NAGYON szeretném a kis gyerekeiket tologatni a babba kocsiba:) láw jú lányok:)
Honeyka, azaz Évi, sokáig bizonytalan pont volt és egy ideig azt is gondoltam hogy lehet hogy megszakad a kapcsolat, de végül kibírtuk és egyre jobb és nagyon örülök hogy a barátnőm:) és igazából annak is hogy idősebb nálam 2 évvel.NEkem is szükségem van egy olyan emberre aki tud okosabbakat mondani olykor mármint úgy értem sokkal okosabbakat mint amiket én osztogatok tanácsokat.
Sokszor érzem úgy hogy nekem nem ad senki tanácsot és hogy rám a családomon kívül, nem figyel senki, csak tőlem kérnek.És ez picit nagyon lehangol. Rossz dolognak érzem ha nem foglalkoznak az emberrel. Na jó. Igazából nagyon valószínűnek tartom, hogy egy fiú, egy barát hiányzik az én életemből ami ellen ellenkezek, de lehet hogy egyszer nem fogok tudni ellenállni és bármilyen emberrel összeállok majd csak , hogy...ott legyen.
Ezt a jó kis blogot úgy is magamnak írogatom, tehát akkor már boncolgassuk kicsit ezt a dolgot.Nincs barátom.Mindenki megkérdezi, hogy "és fiúk, van?" Válasz: Anyád. "Mi, anyámmal jársz?" Válasz: köcsög. "Ja, hogy köcsög vagy." Vááálasz: "NYASGEM".
Nem BAZD meg csak egyszerűen nem létezik olyan nyomorult szerencsétlen akinek én kellenék, vagy akinek kellek az nekem nem kell de ezekből egyébként igen csak kevésben tehát igazán azt sem lehet mondani hogy válogatós lennék mert nem vagyok. Mert megalkuvós kapcsolatot nem igazán akarnék .
és most itt Stop. mert hajnal van mindjárt,nekem meg 3 vizsgám van még amire holnaptól KEMÉNYEN tanulni kell! úgyhogy majd folytatom...ja hogy mert VIZSGaidőSUCK van jelenleg...borzalmas.


 

 Hát...Ténylegesen vége van a gyerekkoromnak és jelenleg 1000rel (kéne) dübörög a nyár, de én még is itthon csücsülök és vegetatív állapotba próbálok rájönni, hogy what is the next...
A történések in short:

-leérettségiztem immáron lassan 2hónapja

-véglegesen kirepültem az almamáterből
-voltam VOLTon, meglátogattam a fiukat Jánossomorján, eljutottam Bécsig Gergővel és Klauval, és voltam a csajokkal Balatonon ami eddig életem legjobb nyaralása volt

-most (a változatosság kedvéért) angolt tanulgatok, és edzeni kéne a konditeremben..

-munkám nem sűrűn van, jogsit szeretném elkezdeni, és a nem sokára indul a fősuli...
-és most TERVEZEM hogy végre AZT CSINÁLOM amit akarok.

Féktelenül, bulizva,120 fokon égve szeretném élni az életemet és nem szeretnék meghátrálni, végre valóra szeretném váltani az álmaimat.és UTAZNI SZERETNÉK..szeretnék eljutni amerikába és szeretném beutazni európát....ÚGY DÖNÖTTEM hogy vége a de meg a miért meg a hogyoknak. 

A SARKAMRA ÁLLOK és elkezdem szervezni AZ utat ami életem legnagyobb kalandja lehet akár:) és nem tudom hogy és kivel de ELÉREM ÉS MEGVALÓSÍTOM!!!!!

Jajj.Ezt azt hiszem elszúrtam.Nem kicsit.Pedig olyan jól alakult minden.Hülye vagyok.Beszélgettem valakivel és olyat írtam, amit nem kellett volna.
Mindig elrontom....DE MIÉRT?
 

 Nos... one month is left till the ÉRETTSÉGI.Minden szétesik körülöttem jelenleg. Tényleg nagyon kevés nap van az érettségiig és én most egy hetet full kihagytam a készülésből és az angol nyelvvizsgára készültem.Ma volt a szóbeli...éppen hogy meglenne, de a magnó része még nincs kijavítva...de azt már tudom hogy 9 pont kell minimum a 20ból. SAJNOS, szerintem az nincs meg. Nehéz volt a magnó mit ne mondjak.

Hát nem baj.Valahogy csak lesz még soha nem volt hogy ne lett volna valahogy.Nagyon nem tudom h mi fog történni a jövőben. Őszintén szólva félek tőle, nem is kicsit...hát..most ennyi mert holnap írásbeli....mindegy.. valahogy lesz..:( na jo.. ennyi mára uncsi és rosszkedvű ..olyan mint jelenlegi életem..

 Hát, érdekesek a manapság folyó dolgok Magyarországon, de erről nem szólnék oly bőven, nehogy még itt az érettségi előtt véletlenül lekapcsoljon a nem létező:D titkosrendőrség.

Van itt minden amúgy ami szem szájnak ingere: Tokióban földrengés, Közel-Keleten mindenhol lázadások, Magyarországon Orbán a király és igazából nem csinálnak semmit csak lopnak mint a kurva élet.Most mit mondjak.Nem mondok semmit, csak egyet látok, de azt nagyon: azt hogy 1.5 éven belül élhetetlen lesz Magyarország.Mindenkinek csökken a fizetése, emberek éheznek, igazából NEM történik itt semmi, de megszorítások azok vannak.Utálom a politikát, viszont hülye nem vagyok és MSZP-s se.Magyar vagyok és büszke vagyok rá, de azt hiszem h ÉN és a CSALÁDOM illetve a gyermekeim jövője sokkal fontosabb számomra, mint az hogy én itt harcolja vagy ilyesmi..főleg, hogy SENKI nem akar háborút.Senki!!!Boldogak akarunk lenni, fiatalok és szabadok.De ez nagyon siralmas ami a jövőnket illeti.Mindegy.Sajnos CSAK magamért tudok bármit is tenni és a környezetemben élő emberekért.Szóval itt el is hagyom a témát mert nincs értelme róla beszélni.Nem lesz jobb.Egyelőre.

Viszont nekem is van bőven problémám.1.5 hónappal vagyunk az érettségi előtt.Nagyon be vagyok szarva.Ja és mondtam már hogy körülbelül 20 nap van a nyelvvizsgámig.Ettől tartok talán a legjobban.Mert tudom hogy mit tudok tudom hogy nem adok bele mindent és  tudom hogy kicsit nem is kicsit, nagyon punyi vagyok ,de kicsit elveszettnek érzem magamat, hogy úgy mondjam.

Ugye volt ez a történet a régi osztálytársaim régi osztálytársával, találkoztunk direktben 2X és azóta ennyi.Nem keresett, nem írt nem hívott.Én úgy gondolom, hogy nem fogok neki írni, mert én vagyok a lány még ha ez nem is látszik vagy nem tudom, és nem is illik.Minden jel arra mutat sajnos h neki valami nem passzol, bár én reménykedem hogy "ááá, csak ilyen" meg hogy nekem kell noszogatni". Hát NEM FOGOM! Miért nem képes engem senki sem igazán szeretni? Elfogadni, mellettem lenni. Tudom, hogy vannak sokkal nagyobb problémák, éhezés, halál, földrengés,tsunami stb. ami hihetetlen katasztrófa, de mint mondják, mindenkinek a saját problémája a legnagyobb.Hát nekem is az.

Meg van mindenem.Van hol laknom,van hol aludnom,van mit ennem, és egyéb luxuscikkekre is van pénzem, sőt még szórakozni is eljárok. Egyetlen dolog hiányzik az életemből: egy fiú.
Mindig is ezen szenvedtem és még most is ezen szenvedek.Persze nagyon jó egyedül, függetlennek és szabadnak lenni, de még is.Ez nekem nagyon hiányzik.
20 éves vagyok maholnap és még mindig gyereknek érzem magamat, hisz mások ilyenkor már rég családot alapítottak és a legtöbb ismerősöm és barátom pedig már elég komoly párkapcsolatban élnek.
Mint engem ismerünk, tudjuk,hogy én egész eddigi életemben ezen kattogok ezen szenvedek, nekem még soha nem volt szinte esélyem sem arra, hogy párkapcsolatban éljek.Normális párkapcsolatban.Ha belegondolok egy komolyabb volt, az igaz, de bevallom engem az a fiú nem vonzott szexuálisan. Ezért nem jöttem össze vele. Igazából rengeteg fiúbarátom van, szinte minden 3. az, de egész életemben úgy tekintettek rám a srácok, mint valami nagyon jó haverra.Mindig más lány volt az aki igazán tetszett nekik, én csak a fiú haver voltam.
Most úgy éreztem egy 2 éve , ahogy felnőtt lettem officially is, hogy ez változikl szép lány vagyok és hogy most fordul fortuna kerek.De úgy tünik nem.Legutoljára 2010 augusztusában csókolóztam egy nagyon részeg, gazdag fiúval, akinek a súlyom nem elég kevés, ahhoz hogy bármi egyebet is akarjon tőlem.Vagyis akart volna, de csak azért mert részeg volt.Szex?Arról ne beszéljünk.
Minden néni és öreg bácsi, akivel találkozom, idegenek, azt mondják hogy milyen szép vagyok és hogy biztos olyan jó nekem.hát nem jó.

EGyáltalán nem jó nekem. Nem tudom hogy mi lehet a baj, hogy mi hibázik.Már kielemeztem magamat, már beszélgettem magammal már mindent megpróbáltam, de semmi nem használ. 2ségbe vagyok esve hogy mi lesz velem, mert nem akarok olyan sorsot mint a nagynénémé vagy a keretszanyámé. Mind a ketten egyedül élnek és nincs senkijük. És az a szomorú, hogy egyedül is fognak meghalni....
A barátnőim mindig mondják, hogy nyugodjak meg nem lesz baj.Dehogy nem lesz.
Ha jól belegondolunk, nekem 10 éven belül családot kéne alapítanom és titkon mondom hogy szeretnék is igazán, de jelenleg nem áll úgy az  életem, hogy sikerüljön is. A legjobban, bár mennyire is úgy látszik, hogy magamat, a szüleimet sajnálom, akik nagyon várják, hogy bemutassam nekik a lovagomat, és szegények azt hiszik, hogy direkt nem mutatom be és  hogy titkolom.
És ez akkor nyomás rajtam!!!!!!!! Hihetetlen Stressz ez nekem!
Mert nem csak őket sajnálom nagyon, hanem szégyenlem magamat, hogy ilyen nyomorék, vagyok hogy nekem nem sikerül.

Manapság napjában többször is hallom,hogy nekem most egyetlen egy dolgom van: az hogy tanuljak. Igen, ez a gyerekek dolga, azt leszámítva, hogy én nem vagyok már gyerek.Felnőtt nő vagyok ,de az a benyomásom, hogy engem itthon mindenki gyerekként kezel, ami nem lenne baj, ha olyan helyzetekben viszont nem kezelnének, amikor arról van szó hogy én szerencsétlen nyomorék el akarok menni szórakozni: és hogy miért? CSUPÁN AZÉRT hogy ismerkedjek más emberekkel.

SIRLAMAS vagyok. NEKEM miért nem sikerül? Még 25évese is ....leszek?És nem lesz akkor sem senkim.Amikor másik már teljesen másban gondolkodnak. Mi lesz velem.???

EGy biztos: NEM ÉRDEKEL: elmegyek ebből a szar orszából ahol egyedül lehetek, és senki SENKI NEM ZAVAR. Nem kérdezik meg hogy mit csinálok,de az sem hogy hogy vagyok.Ahol a magam ura vagyok.Ez így nem jó. Független felnőtt akarok lenni, ha kell hitelből és minimálbérből, de ennek a szenvedésnek semmi értelme.
Nagyon ki vagyok lelkileg és ez csak gyűlik- gyűlik és senki nem segít...NEM JÖN SENKI.senki.Mi a baj velem?
Az hogy kövér vagyok netán? KÖVÉR VAGYOK? tényleg? vagy mi van ? büdös a szám? ronda vagyok? mi a kurvaélet a baj velem??????????? nem vagyok  vékony SŐT BAZD MEG TÚLSÚLYOS vagyok igen, de nem vagyok kövér.Ez....ezt nem hiszem el. Jó dolgozom rajta, hogy elfogyjak,de engem miért nem tud senki úgy elfogadni, ahogy vagyok.Miért kell mindig nekem menni mások után, miért kell azért tennem hogy végre ne én legyen az a jófej duci lány vagy mi? És tudod mi a legnagyobb baj??????????????? Hogy nem IS VAGYOK AZ!!!Ez nem olyan mint egy tipikus tinisztori!Kurvára nem! Én egyszerüen egy kibaszott élien vagyok mert ez nekem nem müködik.....

....kezdek begolyózni....

Itt a vége lassan az iskolának és ennek az évnek is. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint hogy lement a szalagavató amire oly sokat készültünk.Hát, igen.Repül az élet. De GYÖNYÖRŰ ÉLMÉNY MARAD...ÖRÖKRE.

Nos 1000 év nem írtam kb, hát nem is hiszem hogy túl sürün fogok, mert én nem vagyok az a blogolós típus mint kiderítettem , de most még is gondoltam idepattanok hogy azért megörökítsem életem ezen szakaszát is pár sorban.

Nem igazán tudok mit írni, mert rengeteg mindenről lehetne irkálnom és most nem vagyok abban a blogger hangulatban "h na szerkesszünk blogot" szóval azt hiszem ennyi elég is megyek mert nem ártamna tanulni hiszen még négy hónap van az érettségiig amitól konkrétan a további életem függ.Ja és nem beszéltünk még a nyelvizsgáról AMIT LE KELL TENNEM.

tEHÁT MEGyek...MERT kelll. MEG KELL HOGY LEGYEN..csak akkor van esélyem bejutni oda ahova akarok....

Nos, a nyár javában tart, de én még sem vagyok a helyzet magaslatán, pedig most is éppen valahol egy forró nyári estét imitálva kéne, egy koktéllal a kezemben egy helyes kockás hasú, lepirult kandur erőtől (köhöm) duzzadó lábán ücsörögnöm, az alkoholos limonádémat szörcsögve és nevetgélni más pasik/csajok viccein vagy storyain.De nem.Igaz, július közepe van, de VASÁRNAP és hát köztudott hogy ilyenkor mindeki vagy alszik, vagy éppen semmit sem csinál mert NYÁRON a vasárnap hihetetlenül és borzasztóan unalmas.Most sincs ez másképpen a számomra.

Itton vagyok anyuéknál,de ahelyett hogy beszélgetnénk, szegény, fáradt apukám alszik, anyu főz, mint mindig én meg itt pötyögök és unatkozom, meg félek meg tervezek.Nagyon sok mindent szeretnék,de mindeki tudja, hogy sajna még a leggazdagabb legsikeresebb embereknek semm egy egyszerre ez a dolog szóval ilyenkor ez visszavet a dolgoban. Szeretnék sportolni, amit megtehetnék,de nincs kedvem, idegennek érzem magamtól és fölöslegesnek tartom, mert tudom hogy mi is jön a következő héten: a barátnőimmel nyaralni megyünk és végeláthatatlan ivás következik...legalábbis számomra.Igazából, h őszinte legyek teljes depresszióba kezdek esni, mert sajnálom a jelenem és a jövőmet és picit elveszettnek érzem magamat. Hogy miért?
Hát, mert itt állok immáron 19évesen a semmi közepén és nem érzem azt h tartozom valahova.Tudom, hogy szeret a családom, tudom hgy vannak barátaim, de mégsem.A család itt van, de én ÖRÖK SZINGLIként a barátok büvkörében élve alig várom h történjen velem valami a nyár alatt, de sajnos eddig semmi nem történt SŐT még ami lehetett volna is rosszul sült el.Szerintem én vagyok az egyetlen ember akinek sírni valója lett volna a VOLT fesztivál kellős közepén, pedig EGÉSZ évben arra vártam hogy legyen.Egyszerüen nem találok olyan embert akinek a vágyai, a céljai, és a lehetőségei is megegyezzenek az enyémmel.Ezért egy  picit elhagyatottnak érzem magamat és hát ez olyan szomoru számomra.
A barátnőim mindig csak letolnak, ha én próbálok egy kicsit rásegíteni arra, hogy sikerüljön egy pasival összehozni valamit, és akkor olyan hülyén érzem magamat, mert hát akkor mi legyen.Azok a fiuk akiket szeretek az egyetlenek akik igazán és tényleg ugy tünik h mindig mellettem állnak.Őket nagyon szeretem, de én nem őket akarom.

Hát jelenleg így állok, így tellik a nyár.Nem tul izgi.Vagyis én partyznék m inden nap, mindeg éjjel, mindig DE nincs kivel...
 

na hát HELLO így 19évesen:D most nem írnék semmit inkább majd folytatom..mindig csak majd jogosan lehetne mondani, de nem ..tényleg ,de ma van az érettségi nyitó és muszáj holnap 7.30ra a suliban lennem ugyhogy most megnézek asszem egy sorozatot és utánna aluszika veronika:) na majd majd:)

Hát tegnap nem fejeztem be a tegnapi bejegyzésemet,de ezt még "holnap" megejtem,de a mából ami maradt maradék pontosan 6 percet gyorsan azzal töltöm hogy leírtam naggyon gyorsan hogy mi történt velem eddig ebben az évben illetve tanévben és h mik a következők.

Nos a tanév gyorsan elszáll, már nem is vagyok negyedikes:( már ötödikesként fogom átlépni az oskola kapuit szeptember elsején, de az még aggyán de addig milyen rögös út vezet má'.
A nyárra a tervek pontosan: töri és ck tanulás, angol nyelvizsga előkészítő tanfolyam az Áginál természetesen:). Huh,na de visszatekintve.Bizonyítván 3.84es átlag, szerintem jo mások szerint talán nem de én elégg meg vagyok magammal elégedve:) ami fontos azjó lett és még franciából is meg kaptam a 3ast:D vicces neme?:D NA a visszatekintést minyá folytatom de már csak három percem marad ugyhogy aktualitást mondok addig amig még 18 éves vagyko:) Holnap érettségi megnyitó utánna pedig Kedden lesz A NAGY nap.Hát izgulok, mit nem mondja, nemis kicsit sajnos, de túl leszek rajta:) tudom.
Amúgy amit nagyon fontos megjegyeznem és még előttem áll az életben az a pasi téma:)
Hát bizony elmultam 18 és minyá (két perc) itt a 19. is és hát igen én még mindig..Hát még mindig nem tudom h erről h kéne gondolkodjak, de egy biztos, h én most jól megvagyok élem az életemet és próbálok függetlenedni, h az a bizonyos mikor jön??? nem tudom, talán holnap , talán már ismerem, talán majd máskor....éssss vége:)

HIVATALOSAN IS KIJELENTEM HOGY 19ÉVES VAGYOK:) DEGÁÁÁÁÁÁÁÁÁZ TÖK ÖREG VAGYOK.. na ennek örömére ezt a postot most élesítem és ujjat kezdek, mert

MEGINT EGY ÉVVEL ÖREGEBB LETTEM:)
 

Nos, hát itt vagyok, pontosan 2010.június 19e van szombat és nekem igazából a föci érettségi tételeim fölött kéne görnyednem, nem a laptopot verni és bloggolni, meg posttolni, meg beszélgetni fészbukon a rajokkal.:D Nos sok minden történt és fog történni az elmúlt illetve elkövetkezendő napokban.

H mi történt? Vége a sulinak,megkaputk a bizit.Átlag:3.84.Nem olyan rossz. Előtte tanulnom kellet volna,de persze nem tettem mert miért tenném, hogy ne az utolsó pillanatban csináljam.Mindegy.De helyett lábat pediküröztettem,szemüveget csináltattam, és megleptem szerénységem egy,két,há,négy,öt,hat,hét uj darabbal,ami kitünően illik a kishölgyike ruhatárába.PFfffffff. Igen, már megint elköltöttem majdnem 20.000Hufot ruhára..igen.SEmmi gond.XD Voltunk bulizni, Riddim Colonyn ami sajnos most elég szar volt hogy mit ne mondjak, de előtte folyt az élet találkoztam valakivel aki az elmult két hétben meghatározza az életemet sajnos.
Na hát az ugy volt hogy kb 2 héttel ezelőtt amikor már nem igazán kellett tanulni semmit a suliba két barátnőm és én elindultunk az akácfa nevezetü kocsmába amikor is sörversenyt rendezett a jónép és hát mi is szépen fogyasztottuk egymás után a söröket..azaz én főlegXD.Na a velünk szemben lévő asztalnál ült 5 vagy 6 srác, és az egyik közülük folyamatosan engem nézett, úgy hogy hát mit volt mit tenni, szemeztem vele egyett:)Majd amikor hazaindultak én is mondtam hogy it's time to go és mi is mentünk, majd amikor az utcán az egyik barátnőm megpróbált elhúzni a srácoktól én félrészegen fogtam magamat és közöltem vele, hogy én most velük akarok menni akárhova is mennek s megkértem hogy hagyjon ott.Hát meg is tette és én kézenfogva sétáltam a villamosmegálloba a sráccal, majd felszálltunk az éjszakaira és eljutottunk a Margit szigetig ahol is ő elment pisilni én meg csak metem tovább amerre láttam és hát ebből az lett h elvesztettük egymást és én hazajöttem egyedül. Isten látja lelkemet én keresgettem őt iwiwen meg fészbukon, de nem igazán találtam amikor is az utolsó pillanatban mielőtt feladtam volna és nem foglalkoztam volna velel többet megtaláltam és ráírtam fészbukon amiből egy kisebb levelezés lett, kb ugy 25 levelet váltottunk  majd megadta az msn címét.Na én felvettem ,de nem volt fent,hát gondoltam üsse kavics..majd eccer.
NA hát ennek örömére
 

CSá.Hát ma egy egész vicces mondhatni semleges napom volt, ha az nézzük hogy az eleje és a vége türhető,sőt jónak is mondható akár, a közepe viszont SZAR VOLT.Nagyon szar.Ma volt a napja a földrajz érettségimnek amire már három napja itthon készülök, hogy jól sikeredjen,de asszem KURVÁRA HIBÁBA, mert nagyon nehéz volt ez a cucc.Állítólag tudom kéne West Africa fővárosát(jelentkezzen ha tudja valaki-Pretoria), tudnom kéne hogy melyik az a három észak európai ország ami fishingből és energia kibocsátásból és ilyen hasonló COMMON dolgok, ja és tudnom kéne hogy EGYIPTOMBAN, Cairo mellet közvetlen ott van ALERXANDRIA.na kösz.Jó, igazából elegem van, nagyonszarul sikerült és nincs mit hozzáfüznöm,csak annyi hogy ugy érezm hogy bármit csinálok annak nem tul sok értelme van, mert nem jutok egyről a kettőre, csak vergődöm és senki nem mond semmit főleg nem a nőszemély akivel élek, csak néz és közli hogy hülye vagyok hogy nem matekot meg franciát tanulok(na és miért pont ezt a kettőt kéne? -ja mert neki francia nyelvvizsgája van és kurvaPRO matekból?)
Erre csak egy siralmas dolgot tudok mondani méghozzá azt, hogy sajnálom, de nem megy.NEM MEGY.Persze nem is nagyon próbálom,de azért mert nem szeretem.EGyszerüen tök buta vagyok matekból és nem is nagyon érdekel a dolog.Őszintén szólva: utálom a matekot és nem vagyok kompatibilis ilyen szempontból, ami szánalmas és nem merem neki bevallani, de én is ugy érzem, hogy kb csak az keres jól akinek van valami köze a pénzhez, de most ezt minen mondogatni.CSak én érzem magamat még SOKKAL rosszabbul, hogy mondanak egy egyszerü osztást két tényezővel és nemtudom megcsinálni, mert nem értem, hogy melyiket kell melyikkel elosztani és hogy miért, vagy ha sikerül is akkor is rosszul mert elszámolom vagy nem megy.Igazából nagyon meg vagyok zuhanva e miatt.Kb. ugy érzem hogy szemét vagyok, kibaszott nagy papírgalacsin, ami a szemeteskosárban senkinek nem kell és semmire sem kell.Mi az a munka amit tudnék csinálni, mi az amire van igény???ÉS MI VAN AZ ÁLMOMMAL...hogy idegenvezető szeretnék lenni?...:(:(:(:(:(:(
Nagyon szeretnék az lenni, mára már tudom mert nagyon tetszik a téma, tényleg tetszik, de nem látom a jövőt nem látom, hogy képes vagyok rá.Igazából senki nem mond semmit csak nének rám.

A KIBASZOTT KURVA ÉLETBE, HOGY 19 ÉVESEN ILYEN NYOMORUL SZERENCSÉTLEN VAGYOK.ILYENKOR más már férjhezment és gyerekt szült.Én itt ülök a középiskolába, azaz ott ültem ma a föci érettségi fölött és nézem ki a fejemből és ugy éreztem hogy nem tudok SEMMIT.persze a kettes meg van , de ha már ennyit tanultam rá..az szégyen méhozzá nem is kicsi...A lakótárs néni ugy érzem lenéz és nem segít csak visszatart vagy éppen energitá nyer abbol, hogy lehuz engem.KÖSZ.

na mindegy.érettségi után lementünk sörözni és utánna egyik igen kedves ismerősömmel voltam, akivel amgy nagyo szeretek lenni.Furcsa volt de ugy éreztem, hogy ezer éve ismerem, és hogy lehetek bár milyen ő akkor is ....szeret(???). Nem tudom mi van velem, vagy is sejtem, de inkább erről magamnak sem merek beszélni.
Szóval igaz az hogy szeretem őt nagyon , de azt is tudom hogy nem vagyok/leszek hüséges típus mert haj a vérem...szép kis ember vagyok ezért hogy megellőzem a problémát, nem csinálok semmi olyat ami meggondolatlannak tünik vagy esetleg AZ.
És hülyén hangzik, de tudom hogy tényleg magamtol akarom megvédeni őt, mert a lelekem szerelmes az ő lelkébe, de AZ NEM elég...
 

Hát.Fura.Fura, hogy valahogy így terveztem és most úgy van."Úgy érzem, hogy minden, amit csinálok az úgy jó, ahogy van."Ezt mondta.:) Hogy ki? Egy ismerősöm, akit lassan 4 éves ismerek, de életünkben körübelül ez volt az 5.találkozásunk és hát minek tagadjam, iggen csak jól éreztük magunkat:)
Hogy őszinte legyek úgy mentem el a találkánkra, hogy pff..lesz ami lesz, nem voltam biztos benne,hogy lesz köztünk valami és abban sem, hogy akarom e egyáltalán, gondoltam majd a helyzet hozza.Hát, hozta.Már az elején éreztem, hogy neki feltett szándéka lesz előbb utóbb, hogy magához csábítson és ez is igy lett.Beültünk- a helyen ahol voltunk- egy olyan részbe amit lezártak már és ott ücsörögtünk ketten a sötétben és akkor már éreztem, hogy wáh.Aztán beszéltünk róla, mármint a kettőn dolgárol, a pillanatról és akkor mondta azt, hogy látja rajtam hogy bizony talan vagyok, de ugyan akkor akarom is meg zavarban is vagyok, meg pimaszis vagyok, meg játszom is vele:)(milyen igaza volt...)Utánna közelebb jött(mialatt simogatta a lábamat) és végül megcsókolt.Nagyon "gyengéd volt", de én már annyira ki vagyok/voltam éhezve, hogy extravadra sikeredett a csókolózásunk.Mármint meg is jegyezte, hogy nagyon vad vagyok.Aztán az ölébe ültem és hát vad smárcsata következett persze,csak egy baj volt, méghozzá az hogy a következő lépés a vetkőzés és egyéb orális tevékenységek LETTEK VOLNA, de nem éreztem megfelelőnek a helyet az ilyesmire.Akkor felajánlotta, hogy aludjak nála,de persze nemet mondtam ,mert első lépésnek így is elég volt ez az SZABAD ÉS FÜGGETLEN LÉT felé.Nagyon jó volt.Igazából az tetszik benne, hogy ugyan ugy látjuk az életet és ugyan olyan lazán kezeljük a dolgokat.NEm aggódunk, nem szorongunk, csak csináljuk, ami jólesik.Tőle nem félek, mert tudom, hogy valószínü h csak le akarna fektetni, amit amugy nem bánnék, de vannak korlátaim sajnos egyelőre, amiken tul kell lépnem és ki kell találnom hogy hogy.Minden esetre felajánlotta nekem hogy menjek ki hozzá ahol nyáron dolgozik, egy szigetre.Most ugy gondolom, hogy nagyon szívesen kimennék, és tervezem is hogy kimegyek, mert azt hiszem életem egyik legeslegjobb élménye lenne.S, bár nem életem pasija,azt hiszem, de aranyos és tetszem neki és jó lenne vele lenni, azt hiszem.Meg különben is mit görcsöljek.Nehogy már a barátaim döntsék el, hogy kivel fekszem le és kivel nem.Itt az idő.Meg kell lépni bizonyos lépéseket ahhoz, hogy később ne bánjam meg.No persze várjuk ki a végét.:)

"Itt ülök egy széken, egy kis szoba közepében.A lámpafénybe nézek.Nem akarok mást csak azt hogy lelépjek...."
Igggen...Irie Maffia öreg:D az.Különbség: engem senki nem kényszerit csak éppen szertném már befejezniazt amit elkeztem.Lehet hogy lassú vagyok meg minden, amgy egy kicsi szttyogós vagyok tudom, de ez egyszerüen képtelenség.Egy, pontosan EGY tanrágyat tanulok kb 1 órája ha nem több és itt szöttyögök rajta és holnap még azon kívül lesz 5 tantárgy amiből "állítólag" naprakésznek kell lennem.Öőő erre csak annyit mondanék egyrészt hogy mi a szarnak kell nekem tudni a hangyák nemi életéről, meg ki a szart érdekelnek a NEFRONOK. Másrészt meg csak annyit hogy kapja be az oktatási minisztérium.Köszönöm a figyelmet....
Na visszatérve, ma van április 21 és ez azt jelenti hogy nekem alig két hetem van a földrajz érettségiig és még nem nagyon állok sehol:S mosmtár kezdek befosni úgy öszintén..tanulgatok DE TÉNYLEG.EZen a héten minden nap leültem  becseülettek és éjfélig nyüstöltem a térképeket meg a tételeket elkeztem tegnap az elsőt már tudom szóval már csak 39 van hátra:D tök jó, nem? Ja és ami még izgibb, hogy beosztották az érettségi napokat ésss hát mit ad isten: június 21 vagy 22én lesz...éljen.Mondtam a tanároknak, hogy jó ha már ilyen jól sikerült akkor lécci, tegyétek 21re hogy másnap másnaposan, alkoholtól büzölögve 19 évesen mehessek vissza és ne izguljam végig a szülinapomat...pff..bár a szerencsémet tekintve... annyit róla, hogy jovő hét kedd szerda KISÉRETTSÉGI TÖRIBŐL ÉS FRANCIÁBÓL:D:D:D ez ilyen poénosan hangzik, de semmi gond: az egyes TUTI meg lesz:D pf..nem adok tul sok esélyt a dolognak hogy bár melyik is jobbra sikerülne, ugyanis egy büdös szó nemsok, annyit sem tanultam rá még és szerintem nem is nagyon fogok se holnap se ma, max a hétvégén.Mindenkivel megosztottam(osztálytársaimmal, akik egyébként egy más után rakják a szarcsimbókokat a gatyeszokba, hogy "jajj, most mi lesz"(mi lenne hülye gyerek, semmi)), hogy nekem a föci az rendes nagy érettségi és meg lehet ismételni igen... kb 2 hónap múlva ha minden érettségim megvan.PFF.Szóval igazából TESZEK rá hogy kapok két egyest, meghúzni ugy sem tudnak, mert az nem hagyom, a töri tanárt kibaszom az ablakon vagy valami, de nem húz meg, mert kb 1 max 2 egyesem van töriből és csókolom.A többi kettes és 3as szóval nyasgem.A francia tanci néninek pedig csak a jó indulatában bízom no meg az atyaúristenhez imátkozom, mert abbol sem állok bukásra hivatalosan, na de tudom hogy agyilag még az egyest sem érem el szal, ííí....szép menet lesz ,de úgy döntöttem, hogy nem futok el a probléma elől.Jó lesz ez így.MaX egyes:) és nem azért mosolygok, mert annyira örülök neki, hanem azért, mert attol még ember maradok lyukkal a popómon, ugyan ugy fogok kinézni és remélem hogy 10 tétellel többet fogok tudni föciből már és azt is nagyon remélem, hogy angolból is közelebb leszek egy lépéssel a felsőfokú nyelvizsgám felé.

Igazából, be kell valljam nem nagyon bízom magamban, de hát mi mást tehetnék, reménykedem és próbálok helyreállítani a dolgaimat és szembenézni az élettel.Ez van.Ez a normális hozzáállás szerintem.Próbálok nem törődni azzal, hogy ki mit mond, meg ki mit gondol, még ha észre is veszem a féltékenységet a mondataikban(már pedig van benne tuti mostanába meg elég soxor is ráadásul, mert én Nagyon JÓL érzem magamat a bőrömben jelenleg és SZABAD VAGYOK ami számomra levegő fontosságú, tehát nem érdekel senki), de próbálom elengedni a fülem mellett és azoknak megfelelni és bizonyítani akik igazán szeretnek és hiszenek bennem.Hiszen nincsen jobb érzés, mint amikor valaki büszke rád, mert te elérted és megcsináltad és igen te ott vagy.Nehéz az élet, de ezek az érzések és dolgok teszik igazán élhetővé és boldoggá.ÉS persze az hogy tudom:

EMBER VAGYOK.AZ PRÓBÁLOK LENNI.JÓ EMBER.

Na, megint itt.Sajna, rá kellet jöjjek hogy nem az én kenyerem ez a bloggolás:D, de azért nem dőlt össze a Világ és reményeim szerint folytatni fogom azért mert 10 év múlva ha visszaolvasom sokat röhöghetek majd rajta.Sőt!Nem is csak 10év múlva, hanem pár hónap múlva.Ugyanis kezdek igen csak kikerülni a sötétből a világosba és érzem: tényleg kezdek felnőni.Olyannak érzem magamat, mint egy minden tudásra szomjazó pólyás, aki most tanul enni, járni, beszélni.Vicces dolog ez a felnőttév álás, nem tagadom kicsit elhamarakodottan ítéltem meg önmagamat pár évvel ezelőtt, vagy inkább pár hónappal:S:D, de azóta beláttam a dolgokat és a helyes úton próbálok tovább szaladni, hogy nehogy az élet elszaladjon mellettem.Egyébként nem szégyenlem magamat emiatt így visszamenőleg, mert MÁR arra is rájöttem, hogy valószínüleg ez korral jár.Na most lássuk mik történtek velem az elmúlt...hm kb egyhónapban amióta nem firkáltam blogot.(Jelezném, hogy kiugrottam az adminbe egy pillre és megnéztem hogy mikro írtam utoljára.Hát, rólam tudni kell hogy elég rossz a memóriám és az időérzékelésem is néha az egekben jár, szóval nem vagyok jó az ilyesmiben, de MOST kivételesen percre pontosan kitaláltam hogy EGY egész hónapja és egy napja nem írtam.)

Tehát, először is a legszebb és legboldogabb dolog, ami történt velem az az, hogy kibékültem a barátnőmmel és RÁADÁS képpen a pasijával.Nem volt könnyü szülés, de sikerült és úgy érzem hogy végre értelmes mederbe tereltük a kapcsolatunkat mind2tőjükkel:)A barátnőmmel sok mindent megbeszéltünk(volt mit), de ebből most csak a lényeget osztom meg magammal(?).Nos, mind2ten rájöttünk, hogy hibáztunk, nem is keveset.Ő rájött arra hogy megváltozott és hogy elvesztette önmaga felét valahol in the bitterness vagy hogy is szól a The Fray híres dalában az a sor.Beszélgettünk és felnyitottam a szemét, hogy ez így nem jó és szembesítettem azzal hogy hamis az önképe, mert nem egy szent ő sem.Legalábbis mások azt mondják (és én is) de ezt neki magáról nem szabad mondania, és hogy miért? Tök egyszerü: mert el***ul beképzelté teszi önmagát és talán ez meg is történt, hiszen nem volt kivel megbeszélnie az egész problémáját és attol függetlenül hogy én talán azt gondoltam, hogy neki fele ennyit nem jelent ez az egész, a végére kiderült: ő is nagyon szenvedett.
Ami engem illet az annyi, hogy ráébredtem bizonyos dolgokra, feltettem magamnak kérdéseket és válaszoltam rájuk, mert az is bizonyossá vált számomra, hogy magamnak kell ezt megtenni, hiszen talán nincs olya a környezetemben aki megeteszi ezt helyettem és ez nagyon fáj.Ez az a téma, amiről a barátnőm barátjával kb 2 órát beszélgettünk az osztálykiránduláson és próbáltuk megtalálni a közös pontot, hogy a végén egyetértsünk a másikkal.
Szóval rájöttem arra, hogy nem biztos hogy úgy kéne viselkednem az emberekkel, a hogy teszem, nem biztos hogy minden értelmetlen vitába be kéne szállnom, nem biztos hogy bizonygatnom kéne azigazamat, el kéne fogadnom mások véleményét, higgadtan válaszolni gondolokodni  és mértéket tartani, ráhagyni dolgokat emberekre, összpontosítanom az energiáimat a jelenlegi legfontosabb dolgokra,többet olvasani, jobban figyelni az emberekre és megtanulni koncentrálni, nem költeni annyi pénzt ruhára, elhataározni valamit és az MINDEN áron teljesíteni, nem kéne ennyire lustának lenni és mindíg mosolyogni, jól érezni magamat a bőrömben.És: többet kéne foglalkoznom magammal és nem mások problémáján rágódni, hanem az ÉN  életemet tartani előtérben BÁRMI MÁS DOLOGGAL szemben.

Hát, "csak" ennyi.Így utólag azt kell, hogy mondjam hogy TALÁN ennek így kellett lenni, mert különben nem lennék most az aki MOST vagyok és hogy őszinte legyek sokkal jobb embernek érzem magamat.Nem kívánom ezt az időszakot senkinek sem, főleg hogy az egészségemet és a hajszínemet(őszülni kezdtem igen csak durva szinten)is megviselte ez az egész dolog, de mostmár készebbnek és magabiztosabbnak tartom magamat.Persze cselekvőképesebbnek kéne lennem, tudom, mármint egy-két ügyben nagyon nagy szükség lenne rá, de IT AZ IDŐ.(hehe fidesz szlogen- elég találó amgy.)Most megmutathatom, hogy hova tovább.Szokták mondani, hogy

"Mindenki saját sorsának kovácsa."

Hát ez így van.Bár lehet, hogy közhely, de oly sok más között felismertem a közhelyek lényegét és értelmét.

Hogy átnyergeljek egy tök új témára, megemlíteném a pasi ügyeimet.
Amikor a barinőmmel az utolsókat rúgtúk és már szinte csak a remény maradt meg, hogy a barátságunk újerőre kap, akkor elkeztem nem foglalkozni ezzel az egész hajcihővel és magammal foglalkoztam.Ennek eredménye képpen jelentősen megváltoztak az érzelmeim és gondolataim magammal kapcsolatban és ez elkezdett sugározni rólam úgyhogy nem volt hiány véletlenekben randikban és flörtben sem.Úgy érzem, kinyílt számomra a világ és szebbnek látom önmagamat, véglegesedik azöltözködési stílusom is, az ízlésem színekben, megtalálom lassan a legmegfelelőbb színeket, összeállításokat, ruhadarabokat, amellyek tükrözik az egyéniségemet és úgy érzem, hogy JÓL érzem benneünk magamat.Nem hallgatok senkire(próbálok) és bújom a divatlapokat nézegetem hogy mit mivel és hogy nekem mi tetszik és ÁTALAKÍTOM úgy ahogy én gondolom.Nem nagyon izgat az hogy nem az utolsó divat szerint vagyok e vagy sem felöltözve, de adok magamra és azt hiszem elég jól is csinálom.Szóval ott tartottam(bocs a kis divatkitéőértXD), hogy ez kiül az arcomra és mások máshogy látnak.Nem a dundi széparcu fura lányt látják-főleg hogy nem vagyok dundi! csak az IBM kalkulátor szerint vagyok túlsúlyos:D(amgy valóban leadhatnék pár kilót és le is fogok a szallagaatóig, de addig sem megyek Dunának emiatt..)- hanem a magabiztos mértékletes, helyes szép lányt(aki persze nem teljesen olyan kívülről mint belülről még de próbálkozik!) és ez látom hogy tetszik az embereknek és ez engem is feldob. Járok eddzőterembe és futok meg tornázom és NAGYON jólesik.Soxor persze össze kell szednem az akaraterőmet, mert vannak holtpontjaim amiken túl kell lépnem, de eddig még mindig sikerült.Höh, érdekeseket mondok.Olyan bölcsnek hangzok, hogy még önmagam számára is meglepő, és kicsit lohasztó a tudat hogy TUDOM, de nem tudom megcsinálni, előadi,kimutatni.Ez az én legfőbb problémám egyébként.Mindig is ez volt és ez az ami az én "mumusom".Persze van egy barátom-a látszat- aki segít elrejteni ezt az ürlényt:D.
Kicsit konkrétabban: megadtam egy fiunak a számomat, hogy randizhassak végre valakivel és tényleg ilyen "ELSŐ randi" feelingje volt a dolognak és jó is volt, mert nagyon értelmes gyerekbe botlottam,24 éves férfi kezdeménybe tulajdonképpen, úgyhogy szerencsém volt és jó is volt a randi.Amikor elköszöntünk akkor viszont sajnáltam a fiut mert kb egyértelműen éreztettem vele hogy " hát ez nem fog összejönni, bocs", szóval elválltunk, mint ágtól a levél és mindeki menta a maga utjára.Aztán a barátnőm barátjánka a haverjával találkoztunk, aki állítólag meg akar dugni.Hát nem bánnám asszem ha nem olyanok lennének a körülmények mint amilyenek, de a barátnőm tudom hogy gyengéd érzelmeket táplál iránta szóval inkább NEM.Másrészt meg annyira nem is kell ő nekem sőtmitöbb szerintem neki a barátnőm kell igazán csak hát ő sosem lesz az övé én meg nem akarok pótlékot játszani, mert én EGYETLEN szeretek lenni, mint általában az összes nő.
Aztán volt egy Morrison's os akcióm amelyben egy papírcetlin oaadtam egy igen helyes, "bejövős" srácnak a számomat(az az a barátnőm odaadta) aki később írt nekem 4 SMS-t is, de sajnos kiderült róla, hogy van barátnője és hogy bizony ebből max, ha szakítanak akkor lehet valami.Hát nincs szerencsém-gondoltam-de az élet megy tovább:)HÁT NEM? Úgyhogy felajánlottam neki, hogyha szakítanak és megunta akkor dobjon egy smst:)mondta, hogy "köszöni a lehetőséget, fejbentartja":) Hát nem édes?:D
Majd kedves osztálytársam és állandó beszélgető partnerem(ált. msnen) egyik barátja hívott fel telefonon, és beszélgetette felem 28 percet és eközben elmondta hogy szerinte szép vagyok és hogy kellemes a hangom és hogy írjak neki és hogy találkozhatnánk éshogy meghív sörözni.Na mondom, érdekes.Na jo nem.Aztán egy hét múlva meggodnoltam magamat, de úgy látszik ő is mert írtam neki fészbukon meg addeszöfrend-deltem és még komit is füztem a választási topicjához, de semmi.Na mondom, szép gyerek vagy.Hát most mit mondjak: ez van.Annyira nem is hiszem hogy tetszene csak gondoltam egy próbát meg ér.Végülis nem feleségül készültem menni.Persze gondolom hogy mi hibázhat, 2 dolog: a pia vagy a közös ismerősünk.A pia azért mert éppen vodkázgatott miközben beszéltünk, a közös ismerősünk meg azért mert ő vagy ugy tudja hogy volt közöttünk valami, vagy a kedves közös ismerősünk megkérte hogy szakadjon le rólam.Nos, én a legvalószínübbnek a középsőt tartom, de második helyen van az első lehetőség, persze a harmadiknak örülnék, mert az jelent valamit, de ugyan akkor szomorú is lennék mert egyben azt is jelentené, hogy a csevebőhaverom még mindig ugyan ugy érzem irántam,ahogy sajnos én most nem érzek úgy iránta, azaz az elkövetkezendőkben nem érzenék úgy iránta az tuti.Szeretem nagyon őt, mert okos, értelmes, vicces, aranyos és majndemm mindem meg van benne amire talán szükségem van, de a kémia szerintem nem működne közöttünk és két szép lélek, nem elég egy kapcsolatba.Ezen kívül  meg SZABAD AKAROK LENNI és nem akarom hogy korlátozzanak.Azt akarom érezni,amikor a középsuli békjói lehullanak a kezemről, hogy végre a magam ura vagyok.:) Hülyén hangzik egy ennyire liberális szemléletü csaldába felnőtt gyerektől, mint én de szeretném erősíteni magamat és vannak tereveim a jövőre nézve.Szóval nem hiányzik most egy BARÁT az életemből, mert nem lenne rá időm.CSak akkor tudna engem valaki most megszerezni(bár ki akarnak?- ez elég depisen hangzik,de azért NAGYON NÉHA még gondolok erre)ha szerelmes lennék belé.Megalkuvós kapcsolatra nem vagyok kiváncsi.Én én vagyok és abból nem engedek. Jól megvoltam eddig is egyedül és szerintem ezután sem lessz gond.

Erről jut eszembe, hogy van egy olyan vágyam, ami beteljesületlen, de most rájöttem, hogy talán nem véletlenül: az hogy legyen egy barátom, illetve hogy egy normális párkapcsolatban éljek valakivel. Szóval erre- rájöttem- egyáltalán nincsen szükségem(főleg most) és most ötlött fel bennem, hogy valószínüleg nem is lennék (még?) képes rá, hiszen olyan szabadelvüen müködöm(bizonyos dolgokban) hogy lehet hogy a kérdéses uri ember nem viselni el, vagy nem nézné jó szemmel.Én pedig nem akarnék senkit sem bántani amiatt amilyen vagyok, vagy arra használni hogy mellettem legyen, mármint gondolok itt az érzelmekre, mert a szex az más.Nehéz dolog, de soxor a pasik is csak "arra" hasznáják a nőket és abból adódóan, hogy én főleg fiukkal barátkozom(és imádnak is)és van fius énem ezért én miért ne használhatnám a pasikt ugyan arra.
Háhá, persze ez egyelőre csak elmélet, de ki tudja: talán holnap, talán jövőhéten valósággá válik.Vagy az is lehet hogy megtörténik amire senki nem számít: bekopogtat az igazi mácsó az életembe akivel a rózsaszinköd beállta után leélem a fél vagy egész életemet(persze ez ilyen fary tail habbap-hehe és tényleg ez lenne besza-behu. mekkorát röhögnék).

Ínye, ennyi. Most más nem nagyon jut az eszembe úgyhogy save&publish lesz és akkor lehet hogy megint egy hónap múlva leírom, hogy mi mindent tanultam.

Na HELLO,

Hát a mai nap semmilyen sem volt, de eltelt.Mindegy is hogy mi történt a suliban.
Tegnap felhívott a barátnőm délután és bejelentkezett a hétvégére hozzám, hogy ittaludhasson.Őszintén szólva nagyon meglepődtem, hogy itt akar aludni,de végre láttam reményt az újrakezdésre.Szerintem amgy az a nagy büdös igazság, hogy összeveszett nándival meg elege van mindenből és most menekül: hozzám.Lehet hogy ez egyébként kifizetődő a barátságunk szempontjából, de nem érzem a teljsességet.Igazából rengeteget jár az agyam még most is azon hogy vajon mi változott és hogy hogy ébresszem rá hogy valami elromlott és meg kell javítani mert ha nem akkor előbb utóbb tönkre megy.Nagy fejtörések  közepedte rátaláltam ama magyarázatnak értelmezhető megoldásra, hogy a probléma forrása csakis egy dolog ami mellet eddig elmentem és természetesen nem is akartam hogy az legyen a válasz, de egy-két évet öregedvén emiatt a kemény időszak miatt rájöttem hogy sajnos az: a barátja, aki egy öntelt és beképzelt ember, de eddig ezt senki nem látta nem vesszük észre nem veszik észre mert nem foglalkoznak vele, de ő ilyen. IGEN.Sajnálom hogy ezt kelle mondanom ,de így van.Teljesen mindegy nekem hogy ki mit gondol, de vannak jelek érzések, és szavak melyek igazolnak engem és a feltevésemet ami tulajdonképpen meggyőződéssé vált a számomra.Ő nem JÓ ember.Nem.Nem az. Nagyon sajnálom hogy végül " rájöttem " erre, de mostmár minden más lesz olyan szempontból hogy én őt nem akarom közel tudni magamhoz maxium amennyire szükséges.Őt még senki nem ejtette pofára ő neki még nem volt csalódás az életében.Hogy is lett volna ha valaki annyira öntelt hogy csak magával foglalkozik és nem figyel másokra, olyanokra akik ténylegesen szeretik.Nos, ő, ilyenné teszi most az én legjobb barátnőmet, ami nekem nagyon fáj.Megfogadtam már magamnak hogy nem fogok semmi különös lépést tenni az ügyben és olyan életet élek majd amivel senkit sem bántok, senkinek sem ártok.Az igazamért kiállok és megfogom továbbra is mondani amit gondolok persze kultúrált formában, de nem fogom arra pazarolni az energiáiamat, hogy másoknak tűzőn-vízen át segítséget nyújtsak hacsak meg nem kérnek rá.Én leszek magamnak a legfontosabb és a családom és persze az eddigi barátaim.Nem vagyok hajlandó azzal foglalkozni, hogy valaki ha nem kér miért nem kér belőlem.Majd rájön hogy milyen szar nékülem.JÉÉÉ. Hisz mindenki azt kapja amit érdemel és úgy gondolom és hiszek ebben az eszmében. Próbálom életem eszerint élni és "ember maradni mindig, minden körülményben."

Ma március 14e van szombat és itthon vagyok a szüleimmel.Ha másra nem ez az egész összeveszés a barátnőmmel arra is jó volt hogy megtanuljak értékelni olyan dolgokat, amiket eddig nem sikerült.A szüleimat például.Eddig természetesnek vettem, hogy vannak szüleim, sőt mi több azt is hogy szeretik egymást és hogy nagy boldogságba és píszben együtt élnek és támogatják a pici kislányukat.Igen.Nekem ez jár. Nem de? Hát alanyi jogon senkinek sem jár semmi csak azért, mert ő ő.Mindenért hálásnak kell lenni ebben az életben, mert eljutott vagyis eléggé közeleg a világ ahhoz a ponthoz, amiko hátál kell adni minden egyes napért és meg kell látni az élet apró örömeit.IGGEN. Ez egy fatális közhely, de van egy dologa mire senki nem szokott felfigyelni: IGAAAZ.Ahogy öregszem, már ha azt hogy lassan 19 éves leszek öreg kornak lehet nevezni vagy öregedésnek, észreveszem hogy változom, mosmár egyre kevesebbet de egyre méllyebbről jön és érzem hogy hogy hatnak rám dolgok, emberek.A barátnőmmel végül egy szép, de hideg szombat délelőtt leültünk a margitszigeten két citromossör társaságában és megbeszéltük a problémáinkat.Ja iggen.Már ha azt hogy ő csak nézett bánatosan én meg szétsírtam a fejemet, de ugy hogy közben dehydratálódtam. Nincs kedvem leírni hogy tulajdon képpen mi is történt, mert az igazság az hogy már én sem tudom.Azt érzem hogy megváltoztam én is és ő is.Én leadtam abbol a stílusból és abbol a modorból amit másokkal szemben alkalmaztam. Kooperatívabb vagyok elfogadóbb, nem olyan makacs és nem bántok ok nélkül embereket, legalábbis megpróbálok és persze TOVÁBBRA sem hazudozom, mert nem kenyerem a hazudozás, eddig sem volt.Persze vannak white lie-ok de azok sem szívesen alkalmazom, max akkor ha nem akarok veszekedni valakiel mert úgy ítélem meg hogy nincs értelme.Kicsit magamba fordultam az elmúl hónapokban és talán jót is tett nekem. Sőt.Lehet hogy erre volt szükségem.Én nem tartom magamat szar embernek, még ha kívülről ez is jön le, de egy seggbe rúgás szükségeltetett lehet. Hiszek abban hogy minden okkal történik és abban is mindenki azt kapja amit érdemel.Én EZT megérdemeltem. valószínüleg.De mostmár kezem nagyon unni és viccen kívül őszülök a dologba bele felé, és kezdem úgy érezni magamat mint valami 200 éves szipirtyó aki minden tud(kivéve amit nem) mindenesetre tanácsot tuti hogy tudok adni.A szívem tiszta és az emberi érzés a szívemben van és a szeretet embertársaim irtán.Nem vagyok vallásos és nem hinném hogy hiszek Istenben, maximum valami felső erőt említenék, ha kérdeznék.Hiszek a szeretet erejében a megbocsátásban és az újrakezdésben.Most baj is lenne ha nem hinnék mert akkor az azt jelentené hogy vége a bartáságomnak egy olyan emberrel aki itt van mellettem mostmár több mint 4 éve.Most csalódnom kell benne lehet, de adok neki még egy esélyt és tényleg nem hánytorgatom a múltat.Megpróbálok megbocsájtani azokért a sérelmekért amiket kaptam , persze EZT elfelejteni nem lehet, de szeretném újra kezdeni.Kérdés h ő akarja e.Kicsi hülyén érzem magamt de olyan vagyok mint egy szerelmes kislány.És tényleg.Kicsit szerelmes vagyok talán minden barátomba mert a szeretet, ami bennem van és amit szeretnék megosztani másokkal ,mert tudom hogy csak akkor kapok ha adok az ráhárul a barátaimra és lehet hogy nehezen viselik ők ezt.MErt nincs szükségük ennyire belőel, bár még olyat nem hallottam hogy valakinek elege legyen a szeretetből...

:s nem tudom hogy lesz tovább.Én átmegyek szent be és nem csak mondom majd hanem komolyan is gondolom majd az amit akarok és hogy béke legyen és szerete mint RÉGEN VOLT... de ha ők nem kiváncsiak rá mármint a dologra...akkor sajnálom.Akkor azt hiszem hogy tovább kell lépni és rájönni hogy csak magamra számíthatok és hogy nincs új a nap alatt.Lehet hogy megöregszem és egyedül maradok majd.Nem félek ettől mert már belenyugodtam hiszemn bármi lehet még:) Fiatal vagyok és független.EZ AZ AMI ÉLTET:)

Hát a mai nap nem tul sok mindent tudok hozzáfüzni mert ha azt tenném hosszú órákon át kéne még itt ücsörögnöm és mesélnem a bonyolultabbnál bolnyolultabb történeti szálakat, hogy éppen mi folyik a barátnőm és köztem.

Hát tömören a lényeg annyi hogy nem jár suliba, mert beteg én meg most megvagyok, egész jól teljesítek a suliba kb. négyeseim és ötöseim vannak meg a szarabb, számomra nehezebb vagy fölöslegesnek vélt tantárgyakbol meg nem állok bukásra ugyhogy: zsííír. Ami az életem folyását illeti azt tervezem hogy adrinak írok még a héten hogy pénteken érjen rám és akkor beszélünk persze előtte válaszolnom kéne az általa írt levélre.Amihez nem füllik a fogam, hogy teljsen őszinte legyek saját magamhoz:D. Le kéne ülnöm, rászánni 20 kerek percet és megírni amit gondolok, mert azt hiszem mára már tudom hogy mi a "helyes" válasz.

Most egyébként éppen csevelyt folytatok 2 kedves ismerősömmel miközben menni kéne fürdeni és midjárt jön a Grey's klinika is szóval most megyek és legközelebb megint 20 oldalban bepótolom az eddig elmaradtakat.

Na hát a mai nap sem egyik életem legjobbjai közül...olyan 40-60%ra értékelném és ebből 60% a rossz.Hogy őszinte legyek egyre rosszabbul érzem magamat.Ma bementem a suliba és második órám töri volt.Adri oda jött köszönni és a kezembe nyomott egy levelet, aminek őszintén szólva örültem,mert választ reméltem a kérdéseimre.Hát félig meddig meg is kaptam.

Most azt hiszem hogy begépelem a levél tartalmát és sorban végiggondolom, hogy mit is kéne válaszolnom.Tehát így kezdődik...

Dear Morzsa maradék vajas piritől

Lehet nem fogod elolvasni ezt a levelet nem tudom...sok minden kavarog a fejemben, lehet kicsit össze-vissza lesz...
Az hónapokban a családom összes tagja tud arról, ami köztünk folyik..ne haragudj én ezt nem akartam bevinni az iskola falai közé, mert én nem akarok senkit befolyásolni, így hát a családhoz menekültem, nem véletlenül megyek le ennyiszer Fehérvárra. Azt hiszik lenn, hogy ez az egész csak téged visel meg...hát NEM!

Tudod az elmőlt időszak, olyan volt nekem, mintha kihúzták volna alólam a gólyalábakat és Adrikának a talajon kéne állnia.

Azaz milyen az az ember nélkül a világ, aki támogatott,irányított stb...
Bánt, hogy eljutottunk arra a pontra, hogy nyilvánvalóan öljük 1mást.Szeretném Veled ezt  szemtől szembe megbeszélni...csak valljuk be őszintén, Te jobban tudsz beszélni, mint én és a világ összes bűnét is magamara vállalnám, ha te azt mondanád hogy én tettem(pedig nem).Ne haragudj én egy hajszálnyit sem változtam meg belülről, persze igen Nándi blablabla...téged a harag és fájdalom megvakít....és lehet, hogy megváltozott 1-2 gondolato, de a lelkem NEM.
Fájt az előző leveledből és szánalomnak is teret engedett, hogy mert a Nati,Barbi és Soma is azt mondja, na NE...XD
Soma ki ő egy aranyos ember és mi köze hozzám SEMMI...életemben nem beszltem vele, majd pont ő mondja meg.Nati nos Natit, ha jól emlékszem(már pedig jól) még Edwárddal volt alig láttuk vagy csak sírni...szeretem a Natit, de ebben a tménában ne merjen engem egy szóval sem megbírálni, mert nem érdekel és nem mellesleg mivel neki mondtad el mi bánt velem kapcsolatban és magára vette és azt is hiszi nem szeretem.Barbi..Barbitól meg kérdzetem , hogy őszintén mondja el a véleményét, nem bánt meg vele.Miszerint Barbi elmondta: IGEN megváltoztam. Nagyis lette, nem figyelk annyit a külsőmre(zsíros a hajam, Leszarom), de nem a lelkem! Amúgy ez mind nem annyira érdekel,de tisztázni akartam.
Aztán, hogy én hátráltatlak téged...nem tudom , nem hiszem.Őszintén kereültetel szinte mostanában, mert lelki terrorban tartasz...
Nos Péntek...Ne haragudj, de elég durcán viselkedtél...és abban a korban vagyunk,hogy nem kelle benyelni, ha valami nem tetszik.Nem szerettem volna rájöttem veled lenni mert elhordtál voln a világon mindennek pontosan jól tudom, és az a vicc, hogy tudtam volna, hogy nem igaz, de ahogy te mondtad magamra vettem volna és behódolok és akkor mi lett volna semmi ugyan őgy bennem maradt voln a szálka  éstudod miért mert te vagy a világon a a családomon(inkább anyu) után a legfontosabb az életemben.Ha annyira küzdenél értem velem jöttél volna bárhova...miért küzdesz?mivel küzdesz? sóvárogva merek csak hozzád szólni mint egy kiskutya, hogy hozzám szólsz e vagy nem...
Félre ne értsd tudom, hogy csináltam hülyeségeket és mondtam bántó dolgokat és azokat vállalomis és sajnálom.De azt hogy én vagy a gödörbe lévő törött szárnyú angyal... és hogy 2 hónapja fosok, nincsenek idegeim már konkrétan...ebből elég!
Hogy jutottunk ide?
Nem tudom, hogy benne mi van miért lett így.Tudom, hogy ez 2tönkön meg persze Nándin is múlott, de ez van ebből kell kihozni a legjobbat. Utálom, amit csináltok ,de az nem az én dolgom, próbálkoztam, ennél többet nem tudok tenni. Pénteken kiöntöttem a szívemet Máténak és meghallgatott és mondta hogy nem változtam és nem az én hibám mondtam neki, hogy ez nem igy van, a kettőnk hibája...
Lehet te örökre lemondtál rólam, hát volt  már ilyen a történelem során...
Nekem nagoyn sokat jelentesz és mindig is fogsz.Ha nem akarsz így (engem) ezzel az éltehelyzettel elfogadom ha ez az ami hátráltat, ha valaki én biztos nem akarok neked rosszat!(vagy nem tudatosan)

A lakcímemet tudod, a számom tudod a szívem ismered, mindíg nyitva lesz neked csak egyet kérek NE GYŰLÖLJ!

way up high or down low I'll go wherever you will go

Na hát ennyit írt.igazából már nincs is kedvem kifejeteni a dolgot h mit gondolok csak ugy érzem hogy hihetetlen igazásgtalan a barátnőm és az is hogy A BARÁTJA EGY GUSZTUSTALAN UNDORÍTÓ EMBER.Utálom.UTÁLOM. tönkre tette a barátnőmmel a kapcsolatunkat....NEM HITTEM VOLNA de eljutottam arra pontra hogy a barátját teszem minden egyes rossz dolog miatt felelőssé...mert a barátnőmet szeretem.ÉS KÉTségbe vagyok egyébként esve mert ugy érzem hogy nincs olyan aki megértene.ÉN folyamatosan gondolkodom, de MIÉRT VAN AZ HOGY NEKEM SOHA SENKI nem mondja meg hogy mit csináljak és még csak tanácsot sem ad.De még utálni sem utálnak.Ennyire közönyös ember lennék??A KÖZÖNY A legrosszabb, ami csak létezhet a világon. Gyűlöljo vagy szeress, de ne légy közönyös..

MÁTÉT pedig meg tudnám folytani, mert belőle is a keserüség beszél olykor amit utálok és látom hogy BÁRMENNYIRE is ő most az életem része és megért és tulajdonképpen kellőképpen bírál engem SOHA NEM FOGJA MEGÉRTENI azt amit én gondolok.

már nem akarok mást csak hogy valaki mondja meg hogy hogy jó...mert én ugy érzem hogy minden megtettem hogy jobb legyen,de valahogy nem megy.Nem tudok tökéletes lenni.Nem vagyok az.Ezt a legnehezebb elfogadnom. Talán..MIÉRT VAN AZ HOGY ÖNMAGAMAT ELEMEZEM? miért nem SEGÍT SENKI?

 

Másnap van.Nem rég keltem fel és Budára kéne mennem egy órán belül kb de ugy sem fogok odaérni.Bekapcsoltam a gépet.Tegnap írtam a barátnőmnek akit 'elvakít a szerelem' éppen iwiwen.Csak egy smilei fészt írtam meg két videot linkeltem neki youtuberól:

https://www.youtube.com/watch?v=t-QReN6SICs

Ez volt az egyik.Amikor 2008-ban együtt nyaraltunk vele és az anyukájával Korfunk akkor szültett ez a szám, legalábbis számunkra és ez lett a nyarunk slágere.Amikor meghallottuk ezt a számot akkor mindig elmosolyodtunk és boldogan emlékeztünk arra a bizonyos nyárra.
A másik video az ez volt:

https://www.youtube.com/watch?v=qw0wRfHjF5M

Amikor menthetetlenül szerelmes voltam az egyik osztálytársunkba aki drogozott és később tényleg az lett az élete és elvesztettem őt, mert elment tőlünk akkor a barátnőm ennek a dalnak a szövegét hozta el nekem és (bár ő nem szereti az angolt) lefordította nekem. Höh, milyen írónikus.Azóta ott hordom a pénztárcámba ezt a két papírt.És most...neki írtam hogy How to Save a Life.Erre ő azt válaszolta:

https://www.youtube.com/watch?v=fm0T7_SGee4

Na ez már bőven ok volt a sírásra.Nem bírtam tovább, bőgni kezdtem.Tudni kell hogy ezeket a számokat mind a ketten nagyon jol ismerjük.Nagyon jol és nagyon pontosan mert szeretjük őket hisz mind csodálatos.Bőven kifejezi hogy mit gondolounk.
A másik szám amit ő küldött:

https://www.youtube.com/watch?v=jw_4CCe-AwA

Ez a szám azt jelképezi hogy nekem mire van szükségem és hogy ő (talán) azt ígéri, hogy mindig itt lesz velem a szívében.De ez egy búcsú.Egy búcsú a régi baráttól a régi embertől, hisz eddig mi ketten voltunk egymásnak.Nem tudom eldönteni hogy ezt megérdemlem e és ez a sorosom vagy én szúrtam el valamit.NAGYON SZERETEM ŐT ÉS NEM AKAROM ELVESZÍTENI.De én nem bírom a minden napos bántást, azt hogy velem nem foglalkozik az ideje nagy részében csak a barátjával.Nekem nincs testvérem, nincs senkim, én mindig ezt mondom, én egy ilyen ember vagyok.Lehet hogy kicsit belszerettem a barátnőmbe.Mármint ugy értem abba az érzésbe amitt éreztem amikor még neki sem volt barátja. Amikor ott voltunk egymásnak jóban rosszban.Nem tudom hogy mit kéne tennem hogy megint minden a régi legyen.Sajnos ugy érzem semmi sem lesz az.Én, akinek mindig volt 100ismerőse és barátja és nemtudom, mi akiket ugy tartottak számon mint két elválaszthatatlan embert, soxor össze is kevertek bennünket, most külön utakon járunk.Csak hogy én ugy érzem MOSTMÁR h erről a barátja tehet.Igen is ő tehet róla, mert el akar szakítani tőle, hiszen NAGYON HÜLYÉN HANGZIK,de a barátja és én hasonlítunk egymásra.És amikor megpróbáltunk tisztázni a barátnőmmel a viszonyunkat akkor Ő mondta is hogy tudja hogy a barátja direkt el akar tőle egy kicsit választani, mert ő nem érti meg a kapcsolatunkat.Mert neki nincs olyanja, mint én vagyok...most mit kéne tennem? Jó lenne ha jönne egy isteni sugallat amely megmondja hogy na ilyenkor mit kell tenni.Ugy örülnék neki.Olyan egyedül érzem magamat...bár ez soxor volt cél.Soxor TÚL sokan vettek körül és azt kívántam bárcsak egyedül lehletnék, most viszont azt szeretném ha a barátaimmal lehetnék...olvastam ilyen cikkeket nőknek való honlapokon hogy" hát mindekinek szüksége van szerelemre, szexre stb stb. és a barátok ezeket a dolgokat csak ideig óráig pótolják..."
Pff.Micsoda zseni az aki ilyesmiket ír.Nade ha valaki béna és nyomorult.Rengeteg szép lány ismerősöm van akinek NINCSEN barátja.Erre ált. azt mondják hogy válogatósak vagyunk.Háhá.Mert a fiúk nem.S különben is, anyád válogatós.A mai fiúk förtelmesen udorítóak nagy százalékban, és ehhez persze a lányok is igazodnak: egyre kurvásabbak.

ŐSZINTÉN CSAK GRATULÁLNI TUDOK MINDENKINEK.SZAR A VILÁG.

Helloka.Nem nagyon van kedvem bemutatkozgatni úgy is csak magam miatt irogatok majd ide, hogy amikor a számítógép előtt ücsörgök, legalább az az idő is hasznosan telljen.

Nos a jelenlegi legnagyobb problémám az az, hogy nem vagyok képes eldönteni, hogy mit is kezdjek magammal a nyáron.Most még bő 4 hónap van a szorgalmi időből a suliban, amibe beletartozik majd egy (május 13.) földrajz érettségi is, de utánna megint szabad leszek, mint a madár egyészen pontosan két és fél hónap erejéig és szeretném értelmesen eltölteni az időmet.Tudni kell rólam, hogy szeretek tervezgetni, vannak céljaim, álmaim és vágyaim, csak általában a legnagyobb problémát a megvalósításuk jelenti. A megvalósítás több időt vesz igénybe, mint kéne.Nem is kicsivel többet...hát igen.Ez is én vagyok.Most éppen életem egyik leghülyébb szakaszát élem, legalábbis én úgy érzem, mert ugye fiatal vagyok "Most élsz.Most örülj, hogy szép a nyár" bla,bla,bla stb.De ezzel az a baj, hogy nehezen megy ez ilyen vidáman.Tudom, hogy végül mindenkinek sikerül,de soxor érzem úgy, hogy én vagyok az az egy, akinek nem.Nem vagyok egy lúzer típusú ember,de hogy nagyon bizonytalan vagyok az is százszázalék, persze kívülről meg megint más vagyok.Mindenki erősnek és céltudatosnak,ambiciózusnak ismer, de sajnos, az igazi barátaim tisztába vannak vele,hogy ez nem teljesen így van.Pedig én nagyon igyekszem.Tényleg.Szóval, most itt állok a nagy kérdés előtt: a nyaram teljen megint full szórakozással, mint általában és tele programokkal, vagy fogjam magamat keressek külföldön egy állást.
Hmmm...nehéz kérdés... mostanában nagyon rosszul áll a szénám sajnos, az iskoálban elég rosszul teljesítek és a legjobb barátnőm, akit 4 éve ismerek, pontosan azóta amióta középiskolás vagyok, összejött az egyik osztálytársammal és most sülve-főve együtt vannak és töretlen a szerelme már több mint 10 hónapja, ami persze hogy szúrja a szememet.Egy: nekem nincs barátom. Kettő: elég bunkó azóta, nem is foglalkozik velem és nincs kivel beszélgetnem úgy igazán,  habár elég sok ismerősöm van és van még vagy 3jó barátnőm, de az nem ugyan az, mert vele eddigi életem összes középiskolás napját vele töltöttem.Jártunk szórakozni, bulizni, pasizni,moziba kocsmába, társaságot építüttünk magunk köré.ÉS most mivan? Hát pasija... mi lenne..mondhatom nagyon boldog vagyok emiatt.Pff.Ezeknek a tetejébe pedig NAGYON megváltozott és gonosz velem, amit elég nehezen viselek,de (van egy sanda gyanúm és ezért úgy gondolom hogy lehet hogy megérdemlem én ezt a gonoszkodást egy kicsit)  én is ilyen voltam az emberekkel, amilyen most ő velem, viszont, amióta ismerem őt megváltoztam és ilyen szempontból egészen más ember lettem:) Hát mit mondjak...kicsit olyan ez mintha a barátnőmbe lennék szerelmes,de senki ne értsen félre, nem vagyok leszbi vagy ilyesmi bár az manapság elég trendi, de 100%-ig pasipárti vagyok méghozzá az IGAZI pasik néptelen táborából válogatnék, ha lenne rá esélyem.Bár nem vagyok randa, sőt még viziló sem,de bőven van problémám szerelmi élet terén, de erről talán egy másik alkalommal.Vagyis hát tulajdonképpen összefügg ez is a nyárral...nem tudom hogy mit csináljak.Nem szeretném itt hagyni a barátaimat meg ilyenek, de nem vagyok annyira önnálló, hogy egyedül nekivágjak a nagyvilágnak.Vagyis lennék én, ha lenne velem valaki, AKI TÁMOGAT.De nem nagyon van.Igaz a szüleim TÜNDÉREK náluk nincs jobb de még sem ilyes fajta támogatásról beszélek.Egy ember van akit NAGYON SZERETEK és nagyon fontossá vált számomra: ő az angol tanárom.Aki egy hihetetlen törekvő és okos és intelligens ember.Ő mára már példaképpé emelkedett számomra.Persze NEM az a célom hogy teljesn olyan legyek mit ő, de hasonlítani szeretnék rá egy kicsit.Főleg az angoltudás terén:P.Hogy miért nem a szüleim a példaképek?Mert ők más okoból azok (ők is azok) de nekik tulajdon képpen nem volt más választásuk.Vagy csórók maradtak volna, olyanok akiknek kernyérre sincs pénzük, vagy elérhették azt a szintet ahogy most élnek: pénzt kuporgatva, de nem nélkülöznek, mindenünk meg van amire egy embernek szüksége van kb. és BOLDOGOK.Nahát, ők EZÉRT példaképek nekem.

Nos, annyi dolog van amiről tudnék még beszélni mert rengeteg gondolatom van, amit megosztanék MAGAMMAL e blog kapcsán,de ha ez a pillanata most következne el akkor soha nem állnék fel a karosszékből és itt találnának megfagyva a lakás leghidegebb pontján az étkező ablaka mellett:D

Szóval most megyek nyugovóra térek tanulok egy kis angolt talán és holnap vagy holnap után folytatom amit elkeztem...hogy bebizonyítsam hogy képes vagyok befejzeni valamit.