Na, megint itt.Sajna, rá kellet jöjjek hogy nem az én kenyerem ez a bloggolás:D, de azért nem dőlt össze a Világ és reményeim szerint folytatni fogom azért mert 10 év múlva ha visszaolvasom sokat röhöghetek majd rajta.Sőt!Nem is csak 10év múlva, hanem pár hónap múlva.Ugyanis kezdek igen csak kikerülni a sötétből a világosba és érzem: tényleg kezdek felnőni.Olyannak érzem magamat, mint egy minden tudásra szomjazó pólyás, aki most tanul enni, járni, beszélni.Vicces dolog ez a felnőttév álás, nem tagadom kicsit elhamarakodottan ítéltem meg önmagamat pár évvel ezelőtt, vagy inkább pár hónappal:S:D, de azóta beláttam a dolgokat és a helyes úton próbálok tovább szaladni, hogy nehogy az élet elszaladjon mellettem.Egyébként nem szégyenlem magamat emiatt így visszamenőleg, mert MÁR arra is rájöttem, hogy valószínüleg ez korral jár.Na most lássuk mik történtek velem az elmúlt...hm kb egyhónapban amióta nem firkáltam blogot.(Jelezném, hogy kiugrottam az adminbe egy pillre és megnéztem hogy mikro írtam utoljára.Hát, rólam tudni kell hogy elég rossz a memóriám és az időérzékelésem is néha az egekben jár, szóval nem vagyok jó az ilyesmiben, de MOST kivételesen percre pontosan kitaláltam hogy EGY egész hónapja és egy napja nem írtam.)
Tehát, először is a legszebb és legboldogabb dolog, ami történt velem az az, hogy kibékültem a barátnőmmel és RÁADÁS képpen a pasijával.Nem volt könnyü szülés, de sikerült és úgy érzem hogy végre értelmes mederbe tereltük a kapcsolatunkat mind2tőjükkel:)A barátnőmmel sok mindent megbeszéltünk(volt mit), de ebből most csak a lényeget osztom meg magammal(?).Nos, mind2ten rájöttünk, hogy hibáztunk, nem is keveset.Ő rájött arra hogy megváltozott és hogy elvesztette önmaga felét valahol in the bitterness vagy hogy is szól a The Fray híres dalában az a sor.Beszélgettünk és felnyitottam a szemét, hogy ez így nem jó és szembesítettem azzal hogy hamis az önképe, mert nem egy szent ő sem.Legalábbis mások azt mondják (és én is) de ezt neki magáról nem szabad mondania, és hogy miért? Tök egyszerü: mert el***ul beképzelté teszi önmagát és talán ez meg is történt, hiszen nem volt kivel megbeszélnie az egész problémáját és attol függetlenül hogy én talán azt gondoltam, hogy neki fele ennyit nem jelent ez az egész, a végére kiderült: ő is nagyon szenvedett.
Ami engem illet az annyi, hogy ráébredtem bizonyos dolgokra, feltettem magamnak kérdéseket és válaszoltam rájuk, mert az is bizonyossá vált számomra, hogy magamnak kell ezt megtenni, hiszen talán nincs olya a környezetemben aki megeteszi ezt helyettem és ez nagyon fáj.Ez az a téma, amiről a barátnőm barátjával kb 2 órát beszélgettünk az osztálykiránduláson és próbáltuk megtalálni a közös pontot, hogy a végén egyetértsünk a másikkal.
Szóval rájöttem arra, hogy nem biztos hogy úgy kéne viselkednem az emberekkel, a hogy teszem, nem biztos hogy minden értelmetlen vitába be kéne szállnom, nem biztos hogy bizonygatnom kéne azigazamat, el kéne fogadnom mások véleményét, higgadtan válaszolni gondolokodni és mértéket tartani, ráhagyni dolgokat emberekre, összpontosítanom az energiáimat a jelenlegi legfontosabb dolgokra,többet olvasani, jobban figyelni az emberekre és megtanulni koncentrálni, nem költeni annyi pénzt ruhára, elhataározni valamit és az MINDEN áron teljesíteni, nem kéne ennyire lustának lenni és mindíg mosolyogni, jól érezni magamat a bőrömben.És: többet kéne foglalkoznom magammal és nem mások problémáján rágódni, hanem az ÉN életemet tartani előtérben BÁRMI MÁS DOLOGGAL szemben.
Hát, "csak" ennyi.Így utólag azt kell, hogy mondjam hogy TALÁN ennek így kellett lenni, mert különben nem lennék most az aki MOST vagyok és hogy őszinte legyek sokkal jobb embernek érzem magamat.Nem kívánom ezt az időszakot senkinek sem, főleg hogy az egészségemet és a hajszínemet(őszülni kezdtem igen csak durva szinten)is megviselte ez az egész dolog, de mostmár készebbnek és magabiztosabbnak tartom magamat.Persze cselekvőképesebbnek kéne lennem, tudom, mármint egy-két ügyben nagyon nagy szükség lenne rá, de IT AZ IDŐ.(hehe fidesz szlogen- elég találó amgy.)Most megmutathatom, hogy hova tovább.Szokták mondani, hogy
"Mindenki saját sorsának kovácsa."
Hát ez így van.Bár lehet, hogy közhely, de oly sok más között felismertem a közhelyek lényegét és értelmét.
Hogy átnyergeljek egy tök új témára, megemlíteném a pasi ügyeimet.
Amikor a barinőmmel az utolsókat rúgtúk és már szinte csak a remény maradt meg, hogy a barátságunk újerőre kap, akkor elkeztem nem foglalkozni ezzel az egész hajcihővel és magammal foglalkoztam.Ennek eredménye képpen jelentősen megváltoztak az érzelmeim és gondolataim magammal kapcsolatban és ez elkezdett sugározni rólam úgyhogy nem volt hiány véletlenekben randikban és flörtben sem.Úgy érzem, kinyílt számomra a világ és szebbnek látom önmagamat, véglegesedik azöltözködési stílusom is, az ízlésem színekben, megtalálom lassan a legmegfelelőbb színeket, összeállításokat, ruhadarabokat, amellyek tükrözik az egyéniségemet és úgy érzem, hogy JÓL érzem benneünk magamat.Nem hallgatok senkire(próbálok) és bújom a divatlapokat nézegetem hogy mit mivel és hogy nekem mi tetszik és ÁTALAKÍTOM úgy ahogy én gondolom.Nem nagyon izgat az hogy nem az utolsó divat szerint vagyok e vagy sem felöltözve, de adok magamra és azt hiszem elég jól is csinálom.Szóval ott tartottam(bocs a kis divatkitéőértXD), hogy ez kiül az arcomra és mások máshogy látnak.Nem a dundi széparcu fura lányt látják-főleg hogy nem vagyok dundi! csak az IBM kalkulátor szerint vagyok túlsúlyos:D(amgy valóban leadhatnék pár kilót és le is fogok a szallagaatóig, de addig sem megyek Dunának emiatt..)- hanem a magabiztos mértékletes, helyes szép lányt(aki persze nem teljesen olyan kívülről mint belülről még de próbálkozik!) és ez látom hogy tetszik az embereknek és ez engem is feldob. Járok eddzőterembe és futok meg tornázom és NAGYON jólesik.Soxor persze össze kell szednem az akaraterőmet, mert vannak holtpontjaim amiken túl kell lépnem, de eddig még mindig sikerült.Höh, érdekeseket mondok.Olyan bölcsnek hangzok, hogy még önmagam számára is meglepő, és kicsit lohasztó a tudat hogy TUDOM, de nem tudom megcsinálni, előadi,kimutatni.Ez az én legfőbb problémám egyébként.Mindig is ez volt és ez az ami az én "mumusom".Persze van egy barátom-a látszat- aki segít elrejteni ezt az ürlényt:D.
Kicsit konkrétabban: megadtam egy fiunak a számomat, hogy randizhassak végre valakivel és tényleg ilyen "ELSŐ randi" feelingje volt a dolognak és jó is volt, mert nagyon értelmes gyerekbe botlottam,24 éves férfi kezdeménybe tulajdonképpen, úgyhogy szerencsém volt és jó is volt a randi.Amikor elköszöntünk akkor viszont sajnáltam a fiut mert kb egyértelműen éreztettem vele hogy " hát ez nem fog összejönni, bocs", szóval elválltunk, mint ágtól a levél és mindeki menta a maga utjára.Aztán a barátnőm barátjánka a haverjával találkoztunk, aki állítólag meg akar dugni.Hát nem bánnám asszem ha nem olyanok lennének a körülmények mint amilyenek, de a barátnőm tudom hogy gyengéd érzelmeket táplál iránta szóval inkább NEM.Másrészt meg annyira nem is kell ő nekem sőtmitöbb szerintem neki a barátnőm kell igazán csak hát ő sosem lesz az övé én meg nem akarok pótlékot játszani, mert én EGYETLEN szeretek lenni, mint általában az összes nő.
Aztán volt egy Morrison's os akcióm amelyben egy papírcetlin oaadtam egy igen helyes, "bejövős" srácnak a számomat(az az a barátnőm odaadta) aki később írt nekem 4 SMS-t is, de sajnos kiderült róla, hogy van barátnője és hogy bizony ebből max, ha szakítanak akkor lehet valami.Hát nincs szerencsém-gondoltam-de az élet megy tovább:)HÁT NEM? Úgyhogy felajánlottam neki, hogyha szakítanak és megunta akkor dobjon egy smst:)mondta, hogy "köszöni a lehetőséget, fejbentartja":) Hát nem édes?:D
Majd kedves osztálytársam és állandó beszélgető partnerem(ált. msnen) egyik barátja hívott fel telefonon, és beszélgetette felem 28 percet és eközben elmondta hogy szerinte szép vagyok és hogy kellemes a hangom és hogy írjak neki és hogy találkozhatnánk éshogy meghív sörözni.Na mondom, érdekes.Na jo nem.Aztán egy hét múlva meggodnoltam magamat, de úgy látszik ő is mert írtam neki fészbukon meg addeszöfrend-deltem és még komit is füztem a választási topicjához, de semmi.Na mondom, szép gyerek vagy.Hát most mit mondjak: ez van.Annyira nem is hiszem hogy tetszene csak gondoltam egy próbát meg ér.Végülis nem feleségül készültem menni.Persze gondolom hogy mi hibázhat, 2 dolog: a pia vagy a közös ismerősünk.A pia azért mert éppen vodkázgatott miközben beszéltünk, a közös ismerősünk meg azért mert ő vagy ugy tudja hogy volt közöttünk valami, vagy a kedves közös ismerősünk megkérte hogy szakadjon le rólam.Nos, én a legvalószínübbnek a középsőt tartom, de második helyen van az első lehetőség, persze a harmadiknak örülnék, mert az jelent valamit, de ugyan akkor szomorú is lennék mert egyben azt is jelentené, hogy a csevebőhaverom még mindig ugyan ugy érzem irántam,ahogy sajnos én most nem érzek úgy iránta, azaz az elkövetkezendőkben nem érzenék úgy iránta az tuti.Szeretem nagyon őt, mert okos, értelmes, vicces, aranyos és majndemm mindem meg van benne amire talán szükségem van, de a kémia szerintem nem működne közöttünk és két szép lélek, nem elég egy kapcsolatba.Ezen kívül meg SZABAD AKAROK LENNI és nem akarom hogy korlátozzanak.Azt akarom érezni,amikor a középsuli békjói lehullanak a kezemről, hogy végre a magam ura vagyok.:) Hülyén hangzik egy ennyire liberális szemléletü csaldába felnőtt gyerektől, mint én de szeretném erősíteni magamat és vannak tereveim a jövőre nézve.Szóval nem hiányzik most egy BARÁT az életemből, mert nem lenne rá időm.CSak akkor tudna engem valaki most megszerezni(bár ki akarnak?- ez elég depisen hangzik,de azért NAGYON NÉHA még gondolok erre)ha szerelmes lennék belé.Megalkuvós kapcsolatra nem vagyok kiváncsi.Én én vagyok és abból nem engedek. Jól megvoltam eddig is egyedül és szerintem ezután sem lessz gond.
Erről jut eszembe, hogy van egy olyan vágyam, ami beteljesületlen, de most rájöttem, hogy talán nem véletlenül: az hogy legyen egy barátom, illetve hogy egy normális párkapcsolatban éljek valakivel. Szóval erre- rájöttem- egyáltalán nincsen szükségem(főleg most) és most ötlött fel bennem, hogy valószínüleg nem is lennék (még?) képes rá, hiszen olyan szabadelvüen müködöm(bizonyos dolgokban) hogy lehet hogy a kérdéses uri ember nem viselni el, vagy nem nézné jó szemmel.Én pedig nem akarnék senkit sem bántani amiatt amilyen vagyok, vagy arra használni hogy mellettem legyen, mármint gondolok itt az érzelmekre, mert a szex az más.Nehéz dolog, de soxor a pasik is csak "arra" hasznáják a nőket és abból adódóan, hogy én főleg fiukkal barátkozom(és imádnak is)és van fius énem ezért én miért ne használhatnám a pasikt ugyan arra.
Háhá, persze ez egyelőre csak elmélet, de ki tudja: talán holnap, talán jövőhéten valósággá válik.Vagy az is lehet hogy megtörténik amire senki nem számít: bekopogtat az igazi mácsó az életembe akivel a rózsaszinköd beállta után leélem a fél vagy egész életemet(persze ez ilyen fary tail habbap-hehe és tényleg ez lenne besza-behu. mekkorát röhögnék).
Ínye, ennyi. Most más nem nagyon jut az eszembe úgyhogy save&publish lesz és akkor lehet hogy megint egy hónap múlva leírom, hogy mi mindent tanultam.
