Nos, a nyár javában tart, de én még sem vagyok a helyzet magaslatán, pedig most is éppen valahol egy forró nyári estét imitálva kéne, egy koktéllal a kezemben egy helyes kockás hasú, lepirult kandur erőtől (köhöm) duzzadó lábán ücsörögnöm, az alkoholos limonádémat szörcsögve és nevetgélni más pasik/csajok viccein vagy storyain.De nem.Igaz, július közepe van, de VASÁRNAP és hát köztudott hogy ilyenkor mindeki vagy alszik, vagy éppen semmit sem csinál mert NYÁRON a vasárnap hihetetlenül és borzasztóan unalmas.Most sincs ez másképpen a számomra.
Itton vagyok anyuéknál,de ahelyett hogy beszélgetnénk, szegény, fáradt apukám alszik, anyu főz, mint mindig én meg itt pötyögök és unatkozom, meg félek meg tervezek.Nagyon sok mindent szeretnék,de mindeki tudja, hogy sajna még a leggazdagabb legsikeresebb embereknek semm egy egyszerre ez a dolog szóval ilyenkor ez visszavet a dolgoban. Szeretnék sportolni, amit megtehetnék,de nincs kedvem, idegennek érzem magamtól és fölöslegesnek tartom, mert tudom hogy mi is jön a következő héten: a barátnőimmel nyaralni megyünk és végeláthatatlan ivás következik...legalábbis számomra.Igazából, h őszinte legyek teljes depresszióba kezdek esni, mert sajnálom a jelenem és a jövőmet és picit elveszettnek érzem magamat. Hogy miért?
Hát, mert itt állok immáron 19évesen a semmi közepén és nem érzem azt h tartozom valahova.Tudom, hogy szeret a családom, tudom hgy vannak barátaim, de mégsem.A család itt van, de én ÖRÖK SZINGLIként a barátok büvkörében élve alig várom h történjen velem valami a nyár alatt, de sajnos eddig semmi nem történt SŐT még ami lehetett volna is rosszul sült el.Szerintem én vagyok az egyetlen ember akinek sírni valója lett volna a VOLT fesztivál kellős közepén, pedig EGÉSZ évben arra vártam hogy legyen.Egyszerüen nem találok olyan embert akinek a vágyai, a céljai, és a lehetőségei is megegyezzenek az enyémmel.Ezért egy picit elhagyatottnak érzem magamat és hát ez olyan szomoru számomra.
A barátnőim mindig csak letolnak, ha én próbálok egy kicsit rásegíteni arra, hogy sikerüljön egy pasival összehozni valamit, és akkor olyan hülyén érzem magamat, mert hát akkor mi legyen.Azok a fiuk akiket szeretek az egyetlenek akik igazán és tényleg ugy tünik h mindig mellettem állnak.Őket nagyon szeretem, de én nem őket akarom.
Hát jelenleg így állok, így tellik a nyár.Nem tul izgi.Vagyis én partyznék m inden nap, mindeg éjjel, mindig DE nincs kivel...
