This is LIFE.

Naaaa, hát had jöjjön megint az egyszer egy. Majd pontosan egy évvel ezelőtt írtam ebbe a blogba. Igazából eldöntöttem, hogy nem is fogok ezen stresszelni: ez a blog arról fog szólni hogy mi történt velem abban az évben. 
Ezúttal, nagyon egyszerű lesz ezeket leírnom, mert bizony az álmom valóra vált: Új-Zélandon kötöttem ki a kemény és szomorú 2014 januárja után. Szomorú mert egy éve volt a srác aki elhagyott, szomorú mert megbuktam az egyik legfontosabb tantárgyamból, szomorú mert meghíztam és szomorú mert tudtam, hogy fél évre itt hagyom azt az országot ahol felnőttem.
De az idő telt- múlt és eljött a február 22-e amikor a KLM felszállt velem reggel 6.30kor és Amsterdamban átszálltam a China airlines-ra ami bizony körberepített a viágon, egészen ki a kontinensről Új-Zélandig. 2,5 napot repültem mire odaértem....és hogy ott mi történt.. azt blogban örökítettem meg, amit még be kell hogy fejezzek. Nem hagyhatom befejezetlenül. Nem is fogom. Mielőtt véget ér ez az év, előtte pontot teszek ÚJ-Zéland végére és elkezdem az itthoni életemet újra, illetve folytatom azaz egy új itthon életet kezdek.
3 hónapja és egy hete vagyok itthon, aminek a távlatából visszatekintve szinte úgy tűnik, mintha egy nagyon nagyon nagyon hosszút aludtam volna és mire kinyitottam a szememet már itthon is voltam.Fura az élet. Iszonyat fura. Megint itt a karácsony , véget ér a 2014-es év ami rengeteg újdonságot hozott a számomra.
Új élethelyzeteket, új ismerősöket, új érzéseket. Sajnos azonban vannak olyan dolgok amik nem változtak: 
még mindig egyedül vagyok és ez nagyon úgy tűnik, hogy ebben az évben már tuti, hogy nem változik meg. Amióta hazajöttem a 3 hónap alatt volt 8 béna társkeresős próbálkozásom, amiből 0 ember maradt meg számomra. Napról napra csak rosszabb ez az egész, azon filózom, hogy törlöm az "új társkeresőt" a TINDERT amit 3 hónapja hazajövetelem után egy héttel töltettek le velem a szaktársaim, hogy majd ők szereznek nekem pasit. Hát valami sikerült ...de köhöm nem sok sikerrel illetve értelme nem túl sok volt, mert csak kezdtem elveszteni a hitemet a férfi népségben. Sőt! azt hiszem, már sosem hiszem, el hogy rám is vár valahol valaki. A legdurvább és legjobb élményem az Brüsszelben volt, ott is tindereztem, persze poénból, de összeakadtam egy olyan sráccal aki nagyon nagyon de nagyon bejött nekem és hát beszélgettünk is miiinden nap egy hónapon keresztül. Aztán történt valami. Egy snitt. És nem volt tovább. Nem írt többet. No more darling, no more hugs & kisses. ...végülis valahol meg is mertem, de ő nagyon kellett volna nekem. Legalább egy éjszaka erejéig. Az sem számított volna, de ő volt hosszú idő után az a srác aki nagoyn vonzott még így neten keresztül is. 

Nos és hát itt vagyunk ma, hajnali 1:56 Kedd, december 2014. Az életem megváltozott, de még sem.
Nem mondhatnám, hogy állóvíz van, a karrierem épül...de az életem.. az ugyan olyan. Nem látom, hol a kiút ebből.