Na HELLO,
Hát a mai nap semmilyen sem volt, de eltelt.Mindegy is hogy mi történt a suliban.
Tegnap felhívott a barátnőm délután és bejelentkezett a hétvégére hozzám, hogy ittaludhasson.Őszintén szólva nagyon meglepődtem, hogy itt akar aludni,de végre láttam reményt az újrakezdésre.Szerintem amgy az a nagy büdös igazság, hogy összeveszett nándival meg elege van mindenből és most menekül: hozzám.Lehet hogy ez egyébként kifizetődő a barátságunk szempontjából, de nem érzem a teljsességet.Igazából rengeteget jár az agyam még most is azon hogy vajon mi változott és hogy hogy ébresszem rá hogy valami elromlott és meg kell javítani mert ha nem akkor előbb utóbb tönkre megy.Nagy fejtörések közepedte rátaláltam ama magyarázatnak értelmezhető megoldásra, hogy a probléma forrása csakis egy dolog ami mellet eddig elmentem és természetesen nem is akartam hogy az legyen a válasz, de egy-két évet öregedvén emiatt a kemény időszak miatt rájöttem hogy sajnos az: a barátja, aki egy öntelt és beképzelt ember, de eddig ezt senki nem látta nem vesszük észre nem veszik észre mert nem foglalkoznak vele, de ő ilyen. IGEN.Sajnálom hogy ezt kelle mondanom ,de így van.Teljesen mindegy nekem hogy ki mit gondol, de vannak jelek érzések, és szavak melyek igazolnak engem és a feltevésemet ami tulajdonképpen meggyőződéssé vált a számomra.Ő nem JÓ ember.Nem.Nem az. Nagyon sajnálom hogy végül " rájöttem " erre, de mostmár minden más lesz olyan szempontból hogy én őt nem akarom közel tudni magamhoz maxium amennyire szükséges.Őt még senki nem ejtette pofára ő neki még nem volt csalódás az életében.Hogy is lett volna ha valaki annyira öntelt hogy csak magával foglalkozik és nem figyel másokra, olyanokra akik ténylegesen szeretik.Nos, ő, ilyenné teszi most az én legjobb barátnőmet, ami nekem nagyon fáj.Megfogadtam már magamnak hogy nem fogok semmi különös lépést tenni az ügyben és olyan életet élek majd amivel senkit sem bántok, senkinek sem ártok.Az igazamért kiállok és megfogom továbbra is mondani amit gondolok persze kultúrált formában, de nem fogom arra pazarolni az energiáiamat, hogy másoknak tűzőn-vízen át segítséget nyújtsak hacsak meg nem kérnek rá.Én leszek magamnak a legfontosabb és a családom és persze az eddigi barátaim.Nem vagyok hajlandó azzal foglalkozni, hogy valaki ha nem kér miért nem kér belőlem.Majd rájön hogy milyen szar nékülem.JÉÉÉ. Hisz mindenki azt kapja amit érdemel és úgy gondolom és hiszek ebben az eszmében. Próbálom életem eszerint élni és "ember maradni mindig, minden körülményben."
