Ma március 14e van szombat és itthon vagyok a szüleimmel.Ha másra nem ez az egész összeveszés a barátnőmmel arra is jó volt hogy megtanuljak értékelni olyan dolgokat, amiket eddig nem sikerült.A szüleimat például.Eddig természetesnek vettem, hogy vannak szüleim, sőt mi több azt is hogy szeretik egymást és hogy nagy boldogságba és píszben együtt élnek és támogatják a pici kislányukat.Igen.Nekem ez jár. Nem de? Hát alanyi jogon senkinek sem jár semmi csak azért, mert ő ő.Mindenért hálásnak kell lenni ebben az életben, mert eljutott vagyis eléggé közeleg a világ ahhoz a ponthoz, amiko hátál kell adni minden egyes napért és meg kell látni az élet apró örömeit.IGGEN. Ez egy fatális közhely, de van egy dologa mire senki nem szokott felfigyelni: IGAAAZ.Ahogy öregszem, már ha azt hogy lassan 19 éves leszek öreg kornak lehet nevezni vagy öregedésnek, észreveszem hogy változom, mosmár egyre kevesebbet de egyre méllyebbről jön és érzem hogy hogy hatnak rám dolgok, emberek.A barátnőmmel végül egy szép, de hideg szombat délelőtt leültünk a margitszigeten két citromossör társaságában és megbeszéltük a problémáinkat.Ja iggen.Már ha azt hogy ő csak nézett bánatosan én meg szétsírtam a fejemet, de ugy hogy közben dehydratálódtam. Nincs kedvem leírni hogy tulajdon képpen mi is történt, mert az igazság az hogy már én sem tudom.Azt érzem hogy megváltoztam én is és ő is.Én leadtam abbol a stílusból és abbol a modorból amit másokkal szemben alkalmaztam. Kooperatívabb vagyok elfogadóbb, nem olyan makacs és nem bántok ok nélkül embereket, legalábbis megpróbálok és persze TOVÁBBRA sem hazudozom, mert nem kenyerem a hazudozás, eddig sem volt.Persze vannak white lie-ok de azok sem szívesen alkalmazom, max akkor ha nem akarok veszekedni valakiel mert úgy ítélem meg hogy nincs értelme.Kicsit magamba fordultam az elmúl hónapokban és talán jót is tett nekem. Sőt.Lehet hogy erre volt szükségem.Én nem tartom magamat szar embernek, még ha kívülről ez is jön le, de egy seggbe rúgás szükségeltetett lehet. Hiszek abban hogy minden okkal történik és abban is mindenki azt kapja amit érdemel.Én EZT megérdemeltem. valószínüleg.De mostmár kezem nagyon unni és viccen kívül őszülök a dologba bele felé, és kezdem úgy érezni magamat mint valami 200 éves szipirtyó aki minden tud(kivéve amit nem) mindenesetre tanácsot tuti hogy tudok adni.A szívem tiszta és az emberi érzés a szívemben van és a szeretet embertársaim irtán.Nem vagyok vallásos és nem hinném hogy hiszek Istenben, maximum valami felső erőt említenék, ha kérdeznék.Hiszek a szeretet erejében a megbocsátásban és az újrakezdésben.Most baj is lenne ha nem hinnék mert akkor az azt jelentené hogy vége a bartáságomnak egy olyan emberrel aki itt van mellettem mostmár több mint 4 éve.Most csalódnom kell benne lehet, de adok neki még egy esélyt és tényleg nem hánytorgatom a múltat.Megpróbálok megbocsájtani azokért a sérelmekért amiket kaptam , persze EZT elfelejteni nem lehet, de szeretném újra kezdeni.Kérdés h ő akarja e.Kicsi hülyén érzem magamt de olyan vagyok mint egy szerelmes kislány.És tényleg.Kicsit szerelmes vagyok talán minden barátomba mert a szeretet, ami bennem van és amit szeretnék megosztani másokkal ,mert tudom hogy csak akkor kapok ha adok az ráhárul a barátaimra és lehet hogy nehezen viselik ők ezt.MErt nincs szükségük ennyire belőel, bár még olyat nem hallottam hogy valakinek elege legyen a szeretetből...
:s nem tudom hogy lesz tovább.Én átmegyek szent be és nem csak mondom majd hanem komolyan is gondolom majd az amit akarok és hogy béke legyen és szerete mint RÉGEN VOLT... de ha ők nem kiváncsiak rá mármint a dologra...akkor sajnálom.Akkor azt hiszem hogy tovább kell lépni és rájönni hogy csak magamra számíthatok és hogy nincs új a nap alatt.Lehet hogy megöregszem és egyedül maradok majd.Nem félek ettől mert már belenyugodtam hiszemn bármi lehet még:) Fiatal vagyok és független.EZ AZ AMI ÉLTET:)
