Másnap van.Nem rég keltem fel és Budára kéne mennem egy órán belül kb de ugy sem fogok odaérni.Bekapcsoltam a gépet.Tegnap írtam a barátnőmnek akit 'elvakít a szerelem' éppen iwiwen.Csak egy smilei fészt írtam meg két videot linkeltem neki youtuberól:
https://www.youtube.com/watch?v=t-QReN6SICs
Ez volt az egyik.Amikor 2008-ban együtt nyaraltunk vele és az anyukájával Korfunk akkor szültett ez a szám, legalábbis számunkra és ez lett a nyarunk slágere.Amikor meghallottuk ezt a számot akkor mindig elmosolyodtunk és boldogan emlékeztünk arra a bizonyos nyárra.
A másik video az ez volt:
https://www.youtube.com/watch?v=qw0wRfHjF5M
Amikor menthetetlenül szerelmes voltam az egyik osztálytársunkba aki drogozott és később tényleg az lett az élete és elvesztettem őt, mert elment tőlünk akkor a barátnőm ennek a dalnak a szövegét hozta el nekem és (bár ő nem szereti az angolt) lefordította nekem. Höh, milyen írónikus.Azóta ott hordom a pénztárcámba ezt a két papírt.És most...neki írtam hogy How to Save a Life.Erre ő azt válaszolta:
https://www.youtube.com/watch?v=fm0T7_SGee4
Na ez már bőven ok volt a sírásra.Nem bírtam tovább, bőgni kezdtem.Tudni kell hogy ezeket a számokat mind a ketten nagyon jol ismerjük.Nagyon jol és nagyon pontosan mert szeretjük őket hisz mind csodálatos.Bőven kifejezi hogy mit gondolounk.
A másik szám amit ő küldött:
https://www.youtube.com/watch?v=jw_4CCe-AwA
Ez a szám azt jelképezi hogy nekem mire van szükségem és hogy ő (talán) azt ígéri, hogy mindig itt lesz velem a szívében.De ez egy búcsú.Egy búcsú a régi baráttól a régi embertől, hisz eddig mi ketten voltunk egymásnak.Nem tudom eldönteni hogy ezt megérdemlem e és ez a sorosom vagy én szúrtam el valamit.NAGYON SZERETEM ŐT ÉS NEM AKAROM ELVESZÍTENI.De én nem bírom a minden napos bántást, azt hogy velem nem foglalkozik az ideje nagy részében csak a barátjával.Nekem nincs testvérem, nincs senkim, én mindig ezt mondom, én egy ilyen ember vagyok.Lehet hogy kicsit belszerettem a barátnőmbe.Mármint ugy értem abba az érzésbe amitt éreztem amikor még neki sem volt barátja. Amikor ott voltunk egymásnak jóban rosszban.Nem tudom hogy mit kéne tennem hogy megint minden a régi legyen.Sajnos ugy érzem semmi sem lesz az.Én, akinek mindig volt 100ismerőse és barátja és nemtudom, mi akiket ugy tartottak számon mint két elválaszthatatlan embert, soxor össze is kevertek bennünket, most külön utakon járunk.Csak hogy én ugy érzem MOSTMÁR h erről a barátja tehet.Igen is ő tehet róla, mert el akar szakítani tőle, hiszen NAGYON HÜLYÉN HANGZIK,de a barátja és én hasonlítunk egymásra.És amikor megpróbáltunk tisztázni a barátnőmmel a viszonyunkat akkor Ő mondta is hogy tudja hogy a barátja direkt el akar tőle egy kicsit választani, mert ő nem érti meg a kapcsolatunkat.Mert neki nincs olyanja, mint én vagyok...most mit kéne tennem? Jó lenne ha jönne egy isteni sugallat amely megmondja hogy na ilyenkor mit kell tenni.Ugy örülnék neki.Olyan egyedül érzem magamat...bár ez soxor volt cél.Soxor TÚL sokan vettek körül és azt kívántam bárcsak egyedül lehletnék, most viszont azt szeretném ha a barátaimmal lehetnék...olvastam ilyen cikkeket nőknek való honlapokon hogy" hát mindekinek szüksége van szerelemre, szexre stb stb. és a barátok ezeket a dolgokat csak ideig óráig pótolják..."
Pff.Micsoda zseni az aki ilyesmiket ír.Nade ha valaki béna és nyomorult.Rengeteg szép lány ismerősöm van akinek NINCSEN barátja.Erre ált. azt mondják hogy válogatósak vagyunk.Háhá.Mert a fiúk nem.S különben is, anyád válogatós.A mai fiúk förtelmesen udorítóak nagy százalékban, és ehhez persze a lányok is igazodnak: egyre kurvásabbak.
ŐSZINTÉN CSAK GRATULÁLNI TUDOK MINDENKINEK.SZAR A VILÁG.
